Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - III. közl.

VÁNDORLÁSA. 675 tbeatrumban is tricot nélküli színésznők mutatványaiban gyönyörködött a publicum, mely a színházakat mindig megtöltötte, míg a templomok rendesen üresek voltak. A legnagyobb élvezetet találta abban, ha elfogott barbárokat vagy halálra ítélt bűnösöket vadak téptek szét a színtéren. S a circusok iránti hajlam az idővel nem csökkent ; ha a közpénztárakban egy fillér sem volt, a játékok azért szakadatlanúl folytak. Még a IV. században is látunk Sirmiumban egy gladiatort vendégszerepelni, ki előbb Rómában és Tliessalonicábau producálta magát. A keresztyénség megkísértette ugyan az erkölcsök javítását, de mert a nép kedélyébe még nem ment át egészen, csak lassan és csak néhol boldogúlhatott. Valóban a keresztyénség elterjedése századok munkája volt ezeken a vidékeken. Asirmiumi márvány bányákban császári megrendelésre sokáig faragták még a Napisten és Aesculap szobrait ; vegyesen pogány és keresztyén ker-este itt kenyerét. Az Alpesek völgyeiben az V. században gyakori eset a papok meggyilkolása. Ilyen eset a tridenti Vigilius püspöké, kit azért vernek agyon, mert Saturnus szobrát összetörte. Mikor Nagy Theodosius ünnepélyes bevonúlását tartja Aemonába (Lajbach), a város tisztviselői közt még ott vannak a flaminok biborveres ünnepi köntösükben és különös fejdíszökkel. Raetia, Noricum és Dalmatia helytartója az V. században a pogány Generidus. Maga Szeverin is talál keresztyéneket, kik titokban még a régi isteneknek áldoznak. У De másfelől meg kell adni, hogy a hol a keresztyén egyház megalakûlt, s ez történt különösen a nagyobb városokban, ott gyorsan erős szervezetté vált. Csakhamar minden jelentékenyebb helyen püspökségek keletkeznek, melyeknek eredetét a legendák - természetesen túlozva — fölviszik egészen az I. századba. így Aquileja, Sirmium, Tergeste (Triest), Salona, Trient püspökségei mind a 42 — 73. évekből datálódnak. A történelem adatai azt bizonyítják, liogy 1. minél jelentékenyebb volt valamely város, annál korábban szervezkedett benne az egyház ; hogy 2. az egyes politikai kerületek határai szolgáltak határaiúl az egyházi kerületeknek, és hogy végre 3. a nevezetesebb városok papjai a környék papsága fölött felsőbbséget vívtak ki. A népvándorlás viharai közt aztán a püspökségek nagy része eltűnt ; így az aemonai, sirmiumi, sisciai, laureacumi, pettaui, cillii és tiburniai. Idővel a clerusnak is számos tagja lőn s a szerzetesség is megfészkelte magát. Klastromok keletkeztek, melyek azonban inkább gunyhók tömegéből állottak ; közép részükön emelkedett Eugipiuü 1 1 : pars plebis in quodam loco nefandis sacrificiis inlierebat.