Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - III. közl.

664 A LONGOBÁRDOK germán törzsektől. E nép nem tűrt kebelében aggot, beteget : kit öregség avagy kór gyötört, kérnie kelle hozzátartozóit, liogy élete fonalát szakítsák meg. Ezek óriási máglyát rakván, rá tették az embert ennek tetejére s egy idegen került küldöttek bozzá (mert rokon vért ontani tilos vala), bogy kardjával szúrja le. Ez elvégezvén szomorú tisztét, a máglyát fáklyákkal meggyújtották. Midőn a máglya elégett, a hamvakat összeszedték s rögtön a földbe ásták. A melyik herult természetes halál ragadott el, annak neje, ha férje iránti hűségét be akarta bizonyítani s örök dicsőségre sóvárgott, nemsokára férje holta után tartozott magát a sír fölött felakasztani ; ha nem tette ezt, szégyen gyalázat s férje rokonainak megvetése szállott reá. Procopius arra is tanít, hogy a longobárdok a heruloknak egykor adófizetői voltak, s ha a hagyományok szerint a longobárdok Rugilandból, melynek földe pídig termékeny volt (solo fertilis), rövid ott időzés után kieonúltak, azt nem lehet másnak tulajdonítanunk, mint annak, hogy a herulok szorították ki őket innen. A herulok, mondja tovább Procopius, miután már minden körüllakó népet adófizetőjükké tettek, három évig békében tespedtek. Ezen boszszankodva, gyávaságot vetettek királyok szemére, s őt ezáltal, valamint más gyalázó nevek által annyira felingerelték, hogy a longobárdok ellen hadjáratra szánta el magát, jóllehet ezek legkisebb okot sem szolgáltattak háborúra. A megrémült longobárdok háromszor is küldtek békeköveteket s inkább készek lettek volna mindenre, csak hogy a háborút eltávoztassák ; azonban a herulok királya, Rodulf, kemény fenyegetések közt mind a háromszor elutasította őket. A dolog harczra került. A csatasorok már állottak, mikor a longobárdok feje fölött nehéz fekete felhő kerekedett, a herulok fölött ellenben fehér átlátszó felleg lebegett. Sokaságokban elbizakodva, a herulok gondtalanúl támadtak a longobárdokra ; de ezek oly erővel verték őket vissza, hogy vad futásban kellett menedéket keresniök. Nagy részök, ezek közt Rodulf király is, a csatatéren maradt.2) Ez a tudósítás sokkal valóbbszínű, mint a másik. Pál diakónnak sokkal nagyobb érzéke volt a költői mondák, mint a száraz tények iránt ; tisztán kilátszik a herulokkal vívott csata leírásában is a valósággal, ennek rovására, vegyült költészet. Procopius azért is, mert egykorú, sokkal közelebb jár az igazsághoz. Csak-1) Procopius De hello Gotth. II. 15. A nőnek férje halála után való maga feláldozása divatozott a thrák népeknél is. L. Borovszky : Л dákok Budapest, 1883. 34. 1. 2) Procop. If. 14.