Századok – 1885

I. Értekezések - DEÁK FARKAS: Adatok a török-tatár rabok történetéhez - II. közl.

656 ADATOK ságdíja minden költséget, fáradtságot dúsan megtérít. Az ifjakat a magok módjok szerint használván, szintén etették, itatták, kényeztették. Az erőteljes köznépet, a szegényebb sorsú altiszteket keményen dolgoztatták, mert ez a krimi tatárok legtöbbnyire ioldmivelő, marhatenyésztő nép valának. Valószínű, hogy a legtöbb rab mint lovász, juhász, kertész béres marha és tehénpásztor alkalmaztatott. Persze évek múlva aztán, ha már öt—hat sőt tiz évig is használták az erőteljes munkás népet, akkor aztán 40—50 tallérért is kiadták az elcsigázott rokkantakat, ha akadt a ki kiváltsa. Legkegyetlenebb sorsa volt a középfajta nemes embernek, mert ezeket gyötörték a munkával, hogy minél inkább megunván vágyjanak haza s időnként »meg is kínozták,« hogy Ígérjenek több, több váltságot. Kémeket küldöttek Erdélybe, hogy megtudják mennyi birtoka van a rabnak, kérdezték az utazó görög kereskedőket, a jászvásári, galaczi piaczra jövőket, sőt egymás ellen is vallatták a rabokat, hogy egymás vagyonát mondják meg pontosan. Vitéz Gábor, ki mint tudjuk 1000 tallér körűi szabadúlt meg 1666-ban hazajövetele után nagy betegségbe esett s 1668-ban mint lábbadozó beteg írja húgának Vitéz Zsuzsannának : »Csodálatos, hogy rabságomban a rosz életmód és többszörös kínoztat.ás mellett is soha beteg nem voltam. Fekete Péter 1658-ban írja Rákóczinak : »Akarám Ngdat megtalálni, hogy szultán ő fölségénél törekednék megszabadúlásom felől, mivel én elégtelen vagyok, annak az summának megadására, kire sok különb, különbféle kínok által erőltetett. De mindnyájoknál részletesebb s meghatóbb emlékét hagyta reánk a tatár' rabságnak Putnoki Zsigmond Doboka vármegyei nemes ember, kinek Maros-Szent-Györgyön Máriaffi Albert leveles ládájában hat levele maradt fenn, melyeket legközelebbi rokonihoz írt. Az elsőt Daczó Györgynek Récze-Kereszturra ; kelt Bakcsi-Szeraiban 1659. máj 6-án. A másodikat Ebeni Istvánnak, Kun Gergelynek, Kun Istvánnak, Daczó Györgynek és Ebeni Miklósnak. Kelt Skürtön 1661. jun. 24-én. A harmadikat írta Ebeni Istvánnak, Kun Gergely és Istvánnak, Daczó Györgynek és Ebeni Miklósné Putnoki Erzsébetnek. Datum in Ecskijuri, Házon (talán: Haszszán) aga udvarában die 10 julii anno 1661. A negyediket Szemere Pál né Putnoki Klárának. Keltezés ugyan az. Az ötödiket Kun Gergely^'és Kun Istvánnak, valamint Ebeni Istvánné Kun Ilonának írta. Keltezés ugyanaz. A hatodikat Putnoki Erzsébetnek Ebeni Miklósnénak és Daczó Györgynek írta. Datum Iskorton anno 1661. die décima augusti. Olvasható jó írás símitott török papírosra írva s őszintén részletesen előszámlálva s természetes a különböző rokonokhoz írt levelek-