Századok – 1885
I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: Magyarország belállapota 1680. - II. közl.
638 ACSÁDY IGNJLCZ. folyó küzdelmekben a török tehát rendszerint az ev. hitűek részé n állt,1 ) s a hol a katholieismust egyszerűen ki nem irthatta, legalább mennél keserűbbé igyekezett tenni neki, híveinek és papjainak az életét. Egész Délmagyarországban alig maradt néhány nagyobb helyen valami a katholicismusból. Ugyanez mondható a Duna-Tisza-közről, hol főleg Kecskeméten, Szegeden, Pesten s egy pár más helyen nyomorgott egy kis kath. község. Máskülönben az egész lakosság nem-katholikus volt, s a kath. plébániák még olyan városokban is kivesztek mint Buda, hol nagy lutheránus és kalvinista hitközségek virágzottak az egész török uralom idjén. De az ország lakosságának egy jelentékeny része az említett egyházak egyikéhez sem tartozott. Mellőzve az erdélyi szombatosokat, unitáriusokat, a magyarországi zsidókat, kikről a XVII. század összes törvényei csak egy-két tiltó intézkedést tartalmaznak, s az elég nagyszámú új-keresztényeket (anabaptistákat), kikről csak annyit mondanak, hogy amíg az országban megtűretnek, adót kötelesek fizetni, végűi pedig a mohamedánokat, kik összesen és együttvéve sem alkották valami nagyon jelentékeny százalékát a lakosságnak, még a görög-keleti egyház hívei érdemlenek említést. Ezek az akkori, — tehát a mainál jóval nagyobb terjedelmű, — Erdélyben, a Temesközben, a Duna-Tisza-közben már 1680. táján is jelentékeny számban lehettek. A prot. egyház által kivívott vallásszabadságban ők nem részesültek, mert a magyar protestánsok, nem az általános vallásszabadságért küzdöttek, mint a hollandiak. Már Bocskay alatt kimondták, hogy ez a szabadság csak a két protestáns felekezetet s a kath. egyházat illeti. Hogy az utóbbi irányában sem nagy liberalitással gyakorolták azt, arra az egykorúak számtalan panasza szolgál hizonyítékúl. A görög egyház híveinek pedig a legcsekélyebb jogot sem engedték, noha voltak már ez időben gör. kel. püspökök. De főleg Erdélyben a gör. egyház is a prot. püspök főhatósága alatt állt. A protestánsoktól szenvedett sérelmeik okozták, hogy a Bereg-, Ung-, Szabolcs- s Szathmár-megyei görög-keletiek Lippay György esztergomi érsek buzgó közetítésével visszatértek a római г) Ipolyi Arnold: Veresmarti Mihály munkái 15. lap erre jellemző példát idéz а XVI. századból. Később sem változott a helyzet, a mi számos adattal igazolható.
