Századok – 1885

I. Értekezések - DÉCSÉNYI GYULA: Thököly Imre és Wesselényi Pál mint vetélytársak - II. közl.

TÖRTÉNETI IRODALOM. Thököly Imre és Wesselényi Pál mint vetélytársak. A bujdosók levéltára. A gróf Teleki család marosvásárhelyi levéltárából. Kiadja a m. t. Akadémia tört. bi/.ottsága. Sajtó alá rendezte Deák Farkas. MÁSODIK KÖZLEMÉNY. Wesselényi ezalatt a törökkel is viszályba keveredve, szállásából alig pár napi időzés után kiűzetett, s a hajdúság felé tartott megfogyatkozott seregével. A hónap végén újabb parancsot kapott Érdélyből a hazatérésre ; ez volt a válasz a Thököly ellen intézett nyilatkozatra. Helyzete valóban kétségbeejtő volt. Hívei napról-napra kevesbedtek, ereje oly arányban fogyott, a minőben Thökölyé növekedett. A törökkel összezördűlve, végső támaszától is meg lett fosztva, A váradi pasa haragra gerjedve ellene, embereket küldött ki elfogatására. Nem volt más választás előtte, mint önkényt letenni a fegyvert, vagy bevárni, míg a nagyobb erő kicsavarja kezéből. Az előbbire nem tudta magát elszánni. Gyávaságnak tartotta-e meghajolni a túlnyomó erő előtt, vagy valami véletlen segítségbe vetette reményét ? Elég az hozzá, a megadás eszméjével nem tudott, vagy nem akart kibékülni. Megfosztva minden erejétől, minden oldalról elhagyatva, a sorstól várta ügyének lebonyolítását. Míg így mereng magában, Thököly megteszi a szükséges előkészületeket, és szept. 3-án megindúl Kismarja felé, hol Wesselényi épen pihenőt tartott. Másnap reggel Wesselényi arra ébred föl, hogy Thököly emberei körülfogták a falut. Felriad, s egérútat kapva, futásra veszi a dolgot, A véghadak űzőbe veszik, s egy órai kergetés után Kismarjától egy mértföldnyire utolérik. Az üldözöttet hívei közre fogják, s fegyverhez nyúlnak, készek élet-halálra küzdeni vezérükért. Formális kis ütközet fejlődik ki az üldözők s üldözöttek közt. A tusa kimenete ismeretes előttünk. A túlnyomó erő győzött s Wesselényi foglyúl esett. De híveinek jelentékeny része megszabadúlt, s ezek hirtelen összegyűlve, számra mintegy három-