Századok – 1885
I. Értekezések - DEÁK FARKAS: Adatok a török-tatár rabok történetéhez - I. közl.
A TÖRÖK-TATÁR RABOK TÖRTÉNETÉHEZ. 581 hozzá, ott csakhamar valami török csapatocska rájok üt, a szolgát, ki valószínűleg védelmezte magát, és gazdáját le is öli, hihető, hogy a fiatal fiú is vitézül viselte magát, egy szóval a csapat a lelkészt gyermekeivel együtt elfogja és Kanizsára hurczolja. Négy napig kínozták, nyomorgatták őket, minden valószínűség szerint, hogy nagy váltságdíjt ígérjenek magukért s midőn a minden jog nélkül birtokos rablók kedvező eredményre nem juthattak, árverezésre állították ki a szegény rabokat, A papnak már jegyben járó szép nagy lányát megvette egy török, s elvitte Lippára ; a növendék ifjút megvette a jancsár aga, s mint az oktalan állatot azonnal lefogatta, és férfiasságától megfosztatta (erővel megmetszette). Már a pap s szegény mostohaleánya, ki valószínűleg nem igen szép volt, a legnagyobb aggodalomban volhogy velők mi történik, mert az árverésen senki se vette meg őket. Midőn a törökök közt valakinek az a gondolata támadt, hogy e pappal s leányával kínálnák meg Hagymási István szent-gotthárdi kapitányt, !) kinek birtokában több török fogoly volt, ha nem lenne-e hajlandó kicserélésre. Hagymási úgy látszik hajlandó volt a cserére, s egy török katouával ki is cserélte a város papját mostoha leányával együtt, ígéretét vévén a papnak is, hogy a törökért járó sarczot megtéríti neki. így a szegény praedikátor visszakerülvén Szent-Gotthárdra, váltságdíja kiszerzése végett fűhöz, fához. Sopronvármegyéhez, Sopron városához is folyamodott, hogy ha csak lehet nagylelkű pártfogóját kárba ne hagyja.2) Egy másik jelentéktelenebb esetet ugyancsak a Sopron város levéltárából tanúihatunk meg.3 ) Az egés-z egy szegény rab levele, mely röviden így következik : »Én Pográcz György, az a ki az ellenségnek kezében akadván fogságra jutottam, mivel Isten engemet csodálatos gondviseléséből megmentett, hogy az török fogságra nem jutottam, annak okáért édes atyámfia jámbor feleségem az én sarczomat a melyet mán megmondék, küld alá mennél hamarább lehet ide Pápára, mert itt való ember vett meg engem s innét pedig az sarczom meglévén békével elbocsátanak, de addég sehová sem bocsátanak. Ha penig azt az én sarczomat (saczczmot) 15 napra megnem hozzák, engem ismét vissza adnak azoknak, az kiktől vettenek. Lett penig sarczom 15 magyar forintban (megállapítva) annak bizonyosan meg kell lenni. Az Istenért kérlek mint jó akaratú feleségemet, hogy egyéb ebben ne legyen, mert siralmas *) Hagymási István 1614-ben volt, szentgotthárdi kapitány. Lásd Nagy Ivánnál Hagymási cs. 2) Sopronvárosi levéltár. Ladula XXXI. et F. F. fase 11 uro. 75. 3) U. о. nro. 62. 38*
