Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. LINDNER GUSZTÁV: Ruland-oszlopok a szepesi és erdélyi szászoknál

A SZEPESI ÉS ERDÉLYI SZÁSZOKNÁL. 59 fel voltak mentve s csak akkor mentek háborúba, ha a király a hadsereget személyesen vezette. Az erdélyi szász gyarmatok történetében, mintegy határkövet képez*z 1224-ik évi Endre-féle kiváltságlevél, az 1222-ik évi arany bulla követője, melynek 19-ikczikke: »Similiter et hospitus cuiuscunque nationis secundum libertatem ab initio eis concessam teneantur« a Szent István x) ídeje óta hagyományossá vált s királyaink által később is következetesen keresztíílvitt kormányzási elv kifolyásának tekintendő. Az erdélyi szászok kiváltságlevelének e szavai »pristinam eis reddidimus libertatem« 2) ennélfogva tekintettel egyes gyarmatoknak az Andreanum előtti időre nézve okmányilag kimutatott egyenlőtlen hadi- és adókötelességére, némi óvatossággal fogadandók, de annál bátrabban állíthatjuk, hogy az Andreanum valamennyi gyarmat jogállását lényegesen megváltoztatta az által, hogy az egész gyarmat-terűlet kifelé szorosan elhatárolta, (mi csak annak hivatalos bejárása s határjelek felállítása utján vált lehetségessé) ; hogy továbbá az összes gyarmatok politikai egységgé kapcsolva össze, a király által kinevezett gróf (comes) alá rendeltettek ; hogy politikai jogokat nyerve, nyilvánosan elismert pecsétet használhattak, s hogy az összeség, mint olyan, hadszolgálat teljesítésére s a királyi kincstárba leendő adófizetésre köteleztetett. A szebenmegyei szászok szabadsága (libertás provinciáé Chybiniensis), negative felfogva, a földesúrral szemben teljesítendő mindenféle szolgáltatások és adakozások alóli felmentésben (a gyarmatosoknak egyetlen ebbeli szolgáltatása a census Scti Martini volt) és a descensus korlátozásában, positiv értelemben pedig szabad pap- és bíróválasztásban ; saját területben és jogban, a vajdától független bíráskodásban ; saját szokásuk szerinti dézsma fizetésben, vámmentességben és vásári-szabadságban ; az évnek meghatározott napjain való ingyenes sóhozatalban ; a földnek és az erdőknek, a legelők- és vizeknek mindenki által való szabad használatának biztosításában, végre az összes provincziára kirótt adó-és hadi kötelesség pontos megállapításában állott, mely közterheknek az egyesekre való felosztása évszázadokon át a provinczia belügyét képezte. Az Andreanumnak ezen szavai : »Ita tamen, quod universus populus, incipiens a Varas usque in Boralt cum terra &ieulorum terre Sebus et terra Daraus vnus sit populus, et sub uno x) Endlicher Monumentap. 305. cap. VI. De tencione et uutrimento hospitum. 3) Font. rer. Aust. XV. I. 29. lapja.