Századok – 1885

I. Értekezések - MAJLÁTH BÉLA: A „Kalandos” társúlatok

A KALANDOS TÁRSÜLАТОК. 567 A társaságba felveendőkről. Először megjegyzendő, hogy az összes plébánosok akaratából és rendelkezéséből a társaságba egy plébános sem vétethetik fel, ha csak nem jó hírű és modorú, a laicusok meg épen kizáratnak, ha csak talán a tagok közös akaratából az imádságokbani részvételre be nem fogadtatnának, de a közös étkezésben és tanácskozásokban s asztaloknál részt nem vehetnek, ha csak akkor a tagok által különösen meg nem hívatnak. A gyülekezetbe jövő provísorokról. Tudnivaló, hogy a provisorok által a gyülekezés előtt 14 nappal, az összehívandó tagokhoz levél küldendő, ha pedig ezt elhanyagolják, minden meg nem jelent tagért egy-egy .uncia A ... (aranyat vagy ezüstöt ?) fizetnek. Ha a meghívó levél valamely tagnál visszamarad, vagy visszamaradván, elkésik, ugyanannyit fizet. Minden a gyülekezésbe jövő tag, a szabályok büntetése alatt, egy szolgával megelégedjék, és superpelliciummal ellátva legyen, a chorusba saruval és superpellicium nélkül menni ne merjen, tisztességgel és szelleműive jöjjünk a templomba, úgy, hogy az öregebbeké legyen az első hely, a közepesek közbül, a fiatalabbaknak pedig hátul legyen helyök, mert a szabályok is azt akarják, hogy az idősebbek tiszteletben részesüljenek. Reggel érkezzenek, úgy, hogy az első misén mindnyájan jelen legyenek. *) Ezen kalandos társúlat, még a XVII-ik században is fennállott s az 1520-ik évben négyfelé oszlott, mint az az említett évből származó pápai tized felosztási lajtstromából kitűnik, s az a »Történelmi szemelvények «-ben Babura János által a szepesi egyház kül- és beléletéből 1520—1620-ig czímű czikksorozatban kimutatva van. 2) Ennyi az, a mi a XIII. századból a kalandos társulatokról reánk maradt, s bárha a leírt szabályzati töredék korántsem kielégítő arra, hogy azon társúlatok kellő világításba helyezhetők legyenek, de mégis némi derengő fényt vetnek az első alakúláskor czélba vett tisztán vallási irányáról. Megtudjuk belőle, hogy az, a szerzetes papi rendek kizárásával, a lelki-pásztorkodó világi papság által alapíttatott, de tagjai közé kivételesen már akkor felvett egyéneket a profan világból, kiknek jogai ugyan megszoríttattak, de esetleg sem a tanácskozásokból sem a közös asztal-!) Wagner: Analecta scepusii I. köt. 266. skk. Bathyányi leges ecclesias. tora. II. pag. 504. Báidossy. Suppl. Analeetae pag. 425. 2) Magyar Állam. 1881-ik évf. 100, 102, 104, 108, 110, 114, 115, 116, 118 és 121. szára.