Századok – 1885

I. Értekezések - MAJLÁTH BÉLA: A „Kalandos” társúlatok

л kalandos táksíilatok. 565. bau támadt bitszakadás, a scbisma, a keleti és nyugati egyház éles szembenállása, általánosan szükségessé tette a katholicismus érdekében a világi papság stilyedő erkölcseinek emelését azon pontra, a honnan az, vetélkedve a szerzetes rendek szent hírben álló életével, a vallásosság követelményeinek inkább megfelelhetett, s végre, iudokúl szolgált a kalandos társúlatok alakulásának azon hathatós körülmény is, hogy szerzetes rendek a felebaráti szeretetnek, mint a keresztyénség egyik főalapjának, szegénységüknél fogva meg nem felelhettek oly mértékben, mint az kívánatos vala, és sem a betegek ápolását, sem a szegények eltartását sem a nyomorékok és idegenek ellátását nem eszközölhették úgy, mint azt tőlük az egyház s a profán világ megkívánta. Mindezen körülményeknek kellő tudatával bírtak a püspökök, s nem késtek azokat a világi papság nyerendő befolyásának czéljából, de a vallásosság érdekével kapcsolatosan beható megfontolás alá venni, s keletkeztek társúlatok, melyek ájtatossági gyakorlatuk főmozzanatai után a »kalendae« szótól kalandosoknak neveztettek, s melyek az egyházmegyei püspökségek által a világi papság között megindítva, ugyancsak első keletkezésükben erősíttettek meg. Valószínűnek tartom, hogy ezen kalandos társúlatok hazánk minden részében elterjedve valának, mert a hasonló okok hasonló eredményeket szültek, reánk azonban csak igen csekély számú társulatnak maradtak emlékei, melyek egykori létezését történeti alapon s oklevelek támogatásával bizton kimutatni lehet ; s míg a külföldön, az Árpádok századai alatt, a kalandosok társulatának létele sok helyütt kimutatható, nálunk a legrégibbnek nyoma a XIII-ik század első feléig vezethető vissza, s ez egyen kivűl többet constatálni a történelmi buvárlatnak mostanig nem sikerűit. Keletkezett pedig ezen társúlat »confraternitas parochorum« név alatt 1248-ik évben Szepesmegye 24 plébánosa között, melyről a lőcsei krónikás megemlékezik*) s ugyancsak ott találjuk feljegyezve, hogy László király ezen kalandos társúlatnak 1274. évben különös szabadalmakat adott. Nem sok ideig virágozhatott a társúlat, mert az 1298. évből reánk maradt töredékes alapszabályok bevezetéséből világosan kitetszik, hogy a már azelőtt köztük létezett társúlatot ismét feleleveníteni s előbbi állapotára juttatni óhajtják. Minthogy pedig a XIII-ik században ezen töredékes alapszabályoknál többet nem ismerünk, álljon itt annak kivonatos fordítása annál inkább, mert ez — úgy látszik — példányképe volt Wagner: Analecta seepusii II. rész 9. 10. és 47 lapon. 37*