Századok – 1885

I. Értekezések - DÉCSÉNYI GYULA: Thököly Imre és Wesselényi Pál mint vetélytársak - I. közl.

540 TIRCZA. kútfő értekével bírnak. Gyöngyösi István történelmi tárgyú müveiben szintén igen sokszor a históriai tények pontos leírásával tűnik ki. Gvadányi József irodalmi munkáiban a múlt század hanyatlott irodalmi viszonyainak újra felemelésén kiváló munkásságot fejtett ki, folyton buzogva a magyarság ügyéért, mely közel állt ahoz, hogy úgy szokásaiból, mint nyelvéből a bécsi udvar törekvései következtében teljesen kivetkőzzék. Gaal József e század szülötte, s a 30-as évektől elkezdve szerény munkása volt irodalmunknak 1866-ban bekövetkezett haláláig. A II. (történelmi) osztályból a 46. füzetben Szilágyi Sándor Bethlen Gábor életrajzát adja, a 47-ikben pedig a nemrég elhúnyt, szép reményekre jogosító ifjú író, Szaloy József, II. Rákóczi Ferencz küzdelemteljes életével ismertet meg. Rákóczi nagy alakja történetünknek. Neve a magyar nemzet szabadságának ügyével szorosan egybe van forrva. Úgy tetszik, mintha a Bocskay, Bethlen Gábor, I. Rákóczy György, Thökölyi Imre szabadságérti küzdelmeiknek minden dicsősége, s gyásza az ö személyében összpontosúlna egyedül. Pedig amazok dicsősége sem csekély. S ha ő — a Thökölyi kivételével — szerencsétlenebb volt amazoknál a küzdelemben, ép ezen körülmény az, mely nevét a szabadság fogalmával clválhatatlanúl összefűzi a magyar nemzet lelkében. Szalay híven rajzolja e sokat hányatott életet a bölcsőtől fogva a koporsóig, mely a nemzeti fölkelések utóisójának vezérére idegen földön borúit. »Egy-egy időre fennen hordta a szerencse, hogy azután annál mélyebbre vesse«, de a sors csapásai között is lelkének kristálytisztasága pillanatra sem homályosúlt el. Hite törhetlen volt küldetésében, s abban, hogy a magyar nemzet tántorithatlanúl ragaszkodik hozzá s az általa képviselt eszméhez. S ez nem volt csalfa hit. Majdnem két század szülte nagy eszmék és emberek »nem voltak képesek nevét elfeledtetni, vagy csak varázsát kisebbítni is«. — A BUDAPESTI NÖVENDÉKPAPSÁG magyar egyházirodalmi iskolája munkálatai 48-ik évfolyamának második kötetében »A magyarországi főpapnevezések történelmének vázlata 1000 —1526« czím alatt a magyar királyok kegyúri jogának származásáról, minéműségéről az ezen kérdést vitató régebbi munkák felhasználásával figyelemre méltó értekezés jelent meg. Az értekezés írója fáradtságot nem ismerő buzgalommal kereste össze munkájához az adatokat s fejtegetéseiben nem egyszer külföldi analog esetekre hivatkozik. Alapeszméje munkájának különben az, hogy királyainknak a magyar catholicus egyház feletti kiváltságos jogainak alapja II. Silvester pápának 1000-ben kiadott bullájában található. Ez alapeszméhez fűzi okoskodásait; habár új dolgot nem sokat mond, a kritikai él, melylyel adatait bonczolgatja, gondolkozó főre mutat. Három korszakra osztja a felölelt időközt. Az első »a pápai követség kora«, mely 1000 — 1106-ig terjed; a második korszak 1106—1352-ig »a pápák úgynevezett beavatkozásának kora« a magyar királyok apostoli jogaiba, mely végre a királyokban visszahatást szült a pápai szék túl-