Századok – 1885

I. Értekezések - DÉCSÉNYI GYULA: Thököly Imre és Wesselényi Pál mint vetélytársak - I. közl.

TÖKTFINETI IRODALOM. 527 csak elbánik ; jó, hogy Thököly nincs jelen ; a távollevőknek pedig, mint a közmondás is tartja, nincs igazuk. Annál fontosabb volt, a fejedelemnél és Telekinél oda hatni, hogy ezek bele nyugodjanak kint maradásába. Ez nehéz munkának látszott, de ő neki fogott. S a szerencse, mintha tavalyi hűtlenségét megbánta volna, itt is kedvezett neki. Erdélyben kimenetelét sokkal nyugodtabban fogadták, mint remélni merte. Micsoda indok vezérelte Teleki Mihályt? — reá akart-e ijeszteni pártfogoltjára, a ki mindjárt első kezdetre nagyon is sok önállósággal és túlságos hévvel találta a kormány gyeplőit megragadni, — vagy csakugyan igaz volna a tudósítás a Teleki leánya és Thököly közti viszonyról, s most jól esik a büszke tanácsurnak haragját éreztetni az ifjúval, ki elég merész, ép akkor, midőn az ő kegyéből emelkedni kezd. cserben hagyni leányát, félig meddig már menyasszonyát ? — mindezt bajos volna eldönteni. Elég az hozzá, hogy tavalyi magatartásával homlokegyenest ellenkezőleg, a helyett, hogy haragjának kitörését zúdította volna Wesselényire, ki az ő híre nélkül s czélzatai ellenére a vezérség után merészkedik törni, elnézéssel vesz tudomást fellépéséről, sőt a fejedelemnél engedélyt eszközöl kiutmaradhatására, »csak alkalmaztassa magát, s az ország ellen való dologba ne immisceálódjék.« De ez csak pillanatnyi szeszély volt a szerencsétől, vagy jobban mondva Telekitől. Mikor a fegyverszünet ideje lejárt, s a sikertelen békealkudozások félbeszakadtával a háború megújúlt, Wesselényi megkapta a parancsot a hazatérésre. A parancs oly határozottan szólott, s a terv, az elveszett vezérséget visszanyerni, oly távol állott a valósúlás lehetőségétől, hogy egy kis adag eszélyességgel nem tehetett egyebet, mint engedelmeskedni. Visszatért tehát, de azzal a reménynyel, hogy a mi ezúttal nem sikerült, az sikerülni fog más alkalommal. Ettől a reménytől nem tudott, nem akart megválni. Pedig lett volna reá oka. Előre látható volt, hogy Thökölynek sikerülni fog tökéletesen visszanyerni Teleki bizalmát s jóindulatát. A mint hogy úgy is történt. A differentiák még tavaszszal ki lettek egyenlítve a két vezérférfiú között, a mit nagy mértékben elősegített a háború eredménytelen folyása, s Thököly már június hóban kezei közt tartotta kineveztetését a magyar hadak vezérévé. A bujdosók kraszuai gyűlése július végső felében helybenhagyta a fejedelem ez intézkedését, s Thököly megindúlt tisztjét a seregben elfoglalni. És ezzel Wesselényi sorsa el lett döntve. A kuruczvezér iménti föllépésével megmutatta, hogy nem tud másodrangú szereppel megelégedni. Akadálylyá vált tehát, melyet el kellett gör-