Századok – 1885

I. Értekezések - DÉCSÉNYI GYULA: Thököly Imre és Wesselényi Pál mint vetélytársak - I. közl.

524 TÖRTÉNETI IRODALOM. kivetni a dynastiát itten elfoglalt positiójáből s a háladatos nemzet által a szabadság bajnokául, egy második Betblen Gáborul iidvözöltetni, ez a csillogó ábrándkép szétfoszlott, semmivé lett az első lépésnél. A nemzet közönynyel ballá a magas hangú szózatot, mely fiait az új szabadsághős zászlaja alá hívta ; maguk a kuruczok is bizalmatlanul fogadták a reájok erőszakolt vezért: a tapasztalt katonák nevettek, gúnyolódtak az újdonsült generális ormótlan stratégiáján, egyre-másra elkövetett baklövésein. Az ambitiosus tanácsúi1 látja, hogy a csatatér számára dicsőség s babérok helyett csak szégyentöviseket terem, a felsülés szégyenpírjával arczán, szívében az elkeseredés mérgével, ellenségei kárörömétől kisérve, vonúl vissza Kővárra, még mielőtt az oly nagy hűhóval kezdett hadjárat úgy szólván meg is kezdődött volna. De a csapás nem volt elég nagy arra, hogy dicsvágyó lelkének törekvéseit megsemmisítse. Egy Teleki Mihály nem mondhatott jle könnyű szívvel oly tervről, melyet életczélúl tűzött ki magáuak. Szívós erélye mellett elég opportunista, hogy eszközeit találékony változatossággal alkalmazza az új körülményekhez a vezéri karddal együtt nem akarta a kormányzat gyeplőjét is kibocsátani kezéből. Amazt is, a kardot, csak a kényszerítő körülmények nyomása alatt tette le kezéből, de nem mondott le a reményről, azt a legelső kedvező alkalommal újból megragadni. Hogy ezt tehesse, gondoskodnia kellett arról, hogy oly egyén kezébe jusson az, a ki hajlandó lesz annak idején neki átengedni. Alkalmas egyéniség után kellett nézni, a ki helyét a bujdosók élén elfoglalva, a vezérség gyakorlására szükséges képesség mellett elég befolyásolhatósággal bírjon, hogy szabad tért engedjen Teleki személyes törekvéseinek, s kellő mérvű szerénységgel, magát az erdélyi fejedelem megbízottáúl s Teleki Mihály helyetteséül tekinteni a vezéri nyeregben. A bujdosók főbb emberei között volt egy, kit a vezérség minden tekintetben megilletett volna ; ki annak egy ideig már tényleg birtokában is volt, s arról csak akkor mondott le, midőn a varsói szerződés értelmében Teleki Mihály állott a magyar és szövetséges hadak élére : Wesselényi Pál kurueztábornok, ifjúsága első évétől kezdve buzgó híve a nemzeti ügynek, nemcsak érzelmeivel, de fegyverével is, ki mint tizenöt éves gyerkőcz már ott harczolt a gombási ütközetben a felkelők soraiban, s azóta szívvel lélekkel kuruezpárti, midőn négy évi vezérkedés után a hatalmasabb elől távozni kényszerűit, magával vitte bajtársainak elismerését s rokonszenvét, melyet önzetlenségével, oda adó buzgalmával s igaz hazafiúi érzületével kiérdemelt. Ha a bújdosó rendekre bízzák Teleki helyének betöltését, szóba sem jön más, mint Wesselényi Pál. Csakhogy ez nem az az ember volt. kinek vezérsége beillett