Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A Széchyek Murányban - I. közl.

Л SZÍíCII YKK MUKÁNYUAN. •47 időben jó barátok voltak, habár a világ nein tudott róla, mert érintkezésök titokban tartatott. Meglehet a véres tett Homonnay erőszakos halálával áll összeköttetésben, ámbár e gyanút sem igazolja semmi. De meglehet az is, hogy a gonosztett magánboszú műve. Széchy kegyetlen, brutális ember volt s néha cselédeivel is embertelenül bánhatott. Talán a szenvedett sérelemtől elvadúlva követték el a gyilkosok a tettet. Meglakoltak-e érette, indított-e valaki pert ellenök, arra sincs âdat s ezt a kortársak sem tudták.x) A bűntény Zemplén megye területén történt, de e megye levéltárában nincs okmány, mely ez esetre vonatkoznék. Pethő Gergely krónikájában 1625-től azt írja : »Ezen esztendőben sok főúr hala meg Magyarországban. •— Széchy Györgyöt a maga szolgái éjjel alvó helyében az ágyban általlövék és megölék isten igaz ítéletéből az ő állhatatlanságáért, mert ugyan kereskedik vala immár a fejed'elmek között való pártoskodással, hol az császár pártjára, hol Bethlenére pártolván egynéhányszor.« A krónika írója szenvedélyes gyűlölettel van a protestánsok iránt, mi ítélete értékét nagyon megfogyatkoztatja. Ezúttal azonban közel jár a valóhoz. Széchy György egész életpályája igazolja e sújtó ítéletet. Mint jelleme, olyan volt külső megjelenése is. Egyik egykorú följegyzés következő képet ad róla: »Széchy György rettenetes erejű és lelkületű ember, a ki kezével minden erőködés nélkül ketté tudja törni a kengyelvasat, akinek borzas és torzonborz szakállából, tüzet lehelő szeméből, termetéből s vaskos tagjaiból kilátszik a barczias vadság.« 2) E marczona külsőnek megfelelt belső valója. Széchy György a régi harczos-és lovagvilág egy alakja a lovagkor erényei nélkül; kevésbé aristocrata, mint condottieri, a ki koczkára teszi ugyan a maga életét, de mindig jutalomért, önző czélokért. Oda szegődik, a hová a magánhaszon, a dicsvágy csábítja. Erkölcsi érzések nem korlátolják, nemesebb eszményei nincsenek. Hibái és bűnei megvoltak kortársaiban is. De annyira, oly mereven és visszatetsző ridegséggel, mint ő benne, nem igen nyilatkoztak senkiben. Politikát, pártot, meggyőződést, vallást változtattak akkor mások is, de kevesen tették oly cinizmussal, még kevesebben oly szerencsével, mint ő. Elérte czélját : rangban, vagyonban a legelsők közé emelkedett. De midőn elérkezett volna az idő, hogy kényelemben élvezze sok évi fáradalmai gyümölcsét, ereje teljében, férfikora delén utóiérte a nemesis. Acsády Ignácz. *) Az utóbb idézett protocolum azt mondja a gyilkosról : quem alii in carcere a quodam interfectum, alii clam aufugisse vivuin tradunt. 2) Beszterczebányai följegyzés 1619. Tört. Tár.