Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - I. közl.

508 A LONGOBÁRDOK itt veszi először észre a történetírás, s szolgáltat rólok határozott adatokat. III. A Bardengaura nézve valóban kitűnő és nagytudományú nionographia áll rendelkezésünkre. Ez báró Hammerstein-Loxten hannoveri államminister munkája.1

) A szerző nemcsak világosan kijelöli a gau határait, mint a hogy eddig még senkinek sem sikerűit, hanem többek közt fényesen mutatja ki a longobárdok és a Bardengauban lakott bárdok azonosságát ; megállapítja a longobárdok hosszabb tartózkodását a Bardengau területén ; végre rendkívül érdekes összehasonlítást nyújt alongobárd és a bardengaui törvények-, intézmények-, hely- és személynevekre nézve. A Bardengau határa észak felől az Elbe ; dél felől az a vonal, melyet Müden városka és a Stöckeni-tó között képzelünk ; a Stöckeni-tótól a Cateminer-pataknak az Elbébe szakadásaig húzott vonal képezi a keleti határt ; végre Müden várostól a Seve forrásáig s innen e folyó mentén az Elbéig húzódik nyugati határa. A gaunak legrégibb és legjelentékenyebb városa Bardowiek (Bardorum vicus), nem nagyon messze az Elbétől. Tudva van, hogy Nagy Károlynak a szászok ellen viselt hadjáratai rendesen Bardowiekban értek véget.2) Itt találkozott Károly Widukind és Abbio vezérekkel, mely találkozásnak lett eredménye a szászok meghódolása és Widukind megkeresztelkedése. A Bardengau délnyugoti oldala a Loingoval érintkezett. S ez igen nevezetes dolog, llendkívfil sok hasonlatosság van aloingo-és bardengaubeliek között, akár külső megjelenésöket, erkölcseiket, egyéni jellegöket, szokásaikat, jogi életöket, akár nyelvöket és kiejtésöket, hely- és személyneveiket tekintjük. így, hogy csak egyet említsünk, a schilling-szokásjog, mely a Bardengau területén oly nagy szerepet játszik, sehol semmiféle gauban fel nem található, csupán csak a Loingoban. A schillinges telket (Schillingshof) ugyanis a parasztjobbágy földesurától egy schilling kíséretében kapta használatúi s ez egy schillinggel ismét felmondhatott neki, valamint a paraszt maga is egy schilling árán megszabadulhatott telkétől. -1) Der Bardengau, eine historische Untersuchung über dessen Verhältnisse und über den Güterbesitz der Billunger. Vom Staatsminister W. C. C. Freib. v. Ilammerstein-Loxten, Nebst einer Karte des Bardengaues. Hannover, 1869. I—VI. 1 — 637. 1. z) Annales Laureshamenses (ed. Pert/, Mon. Germ. I. к ) ad 798. Carolus — et ipsa aestate pervenit cum exercitu suo ad Bardunwih.