Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - I. közl.

506 A LONGOBÁRDOK rűlése nem űzte Jütlandból. Elszigetelve, jóformán magukban éltek a félsziget északi részén ; sokan sem voltak, sőt még a Kr. u. I. század végén is azt mondja rólok a történetírás, bogy kevés számuk tünteti ki őket s bár igen sok és nagyon batalmas népek veszik őket körül, nem meghódolás, hanem harczok és veszélyek által biztosítvák.x) Azután meg, ha Jütland annyi utánuk következő népet élelmezni tudott, ha az angolok, szászok, jütek, frízek és később a dánok létezni tudtak területén : hogy lehetne a longobárdokról föltenni azt, hogy a félszigetet kiélték ? Arra, hogy a longobárdok is elhagyják Jütlandot, a legnagyob valószínűség szerint a tenger kényszerítette őket. A mint a cimberek és teutonok a Kr. е. II. század elején (113-ban) roppant tömegben2) kivonűltak a cimber félszigetből, ezáltal oly rést hagytak maguk után, mely nem maradhatott sokáig betöltetlen. Mi sem természetesebb, hogy az északon lakó törzsek — köztük a winnilek is — ezen alkalmasabb és a tengernek oly annyira ki nem tett vidékekre húzódtak le. De hatott ezekre az északi germán népekre, vagy ha nem is a nép összegére, de mindenesetre annak kalandvágyó fiatalságára, az az ellenálhatatlan varázs is, mely mind délebbre, a római birodalom határaihoz mind közelebb vonzotta őket. A Keleti-tenger partjaihoz három ősrégi kereskedelmi út vezetett dél felől ; az egyik, melyet már a Kr. е. IV. században Massiliai Pytheas is a borostyánkő-kereskedés közlekedési vonaláúl ismert,3) Galliából jött az Elbén keresztül ; a másik az Adriai-tenger mellől ment föl a Dunának s ennek partjairól a Visztula völgyén haladt fölfelé ; végre a harmadik délkelet felől vitt föl a Deneper mentén, s ezen leginkább a görög kereskedők közlekedtek.4) Midőn a római kereskedők beszerezték a prémet, bőröket és borostyánkövet, továbbá a dunnalúd-tollat és germán hajat, melylyel az előkelő római nők piperézték fejőket, bizonyára hirdették a barbárok közt a római birodalom nagyságát, gazdagságát. Azok a népek, kik a limeshez közel laktak, nem is találták a rómaiságot oly bámúlatosnak, mint a távolabbiak.5

) Innen van, *) Tacitus Germ. 40. Langobardos paucitas nobilitat : plurimis ac valentissimis nationibus cincti, non per obsequium, sed praeliis es periclitando tuti sunt. 2) Dahn : Urgeschichte II. к. 2. I. 3) Zeuss: Die Deutschen. 208. i. *) Arnold: Deutsche Urzeit. Gotha, 1879. 234. 1. 3) L. Tacitus Germ. 29. a batávokat és mattiacokat; ezekről mondja ő: Ita sede finibusque in sua ripa, mente animoque nobiseum agunt.