Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - I. közl.

Л LONGOBÁRDOK VÁNDORLÁSA. — ELSŐ KÖZLEMÉNY. I. / Az Északi- és Keleti-tenger között elterülő cimber félsziget — mint az ókorban nevezték — egészen lapos, nagyrészt mocsáros vidék, melyen alig emelkedik egy-egy domb; sőt legmagasabb hegye sem sokkal hágja túl az ötszáz lábat. Nem mondhatni, hogy folyókban is nagyon gazdag volna ; de a mi folyója van is, az át meg átszeli az egész földet, egykedvűen folyik medrében s csak mikor a tengerhez közeledik, áztatja át a partot s alakúi pocsolyává. S ez még inkább jellemzi azt az egész vonalat, mely az Elbe és Rajna folyamok torkolatai között elterül. Maga Hollandia nem egyéb mint olvadó sár, Dánia tizenhatod része pedig — nem számítva az öblöket és csatornákot — vízből áll. E vidék légköre is igen nedves ; örökös felhőtömeg úszkál fölötte, mely lassan hömpölyög, elfeketűl s hirtelen záporban szakad le. Ily folytonos öntözés mellett nem csoda, ha Európa ezen részében dúsan tenyészik a növényvilág. Os időktől fogva szépen virúlt itt a természet, miről eléggé tanúskodnak azok a rengeteg erdőségek, melyek e tájakon még a tizenegyedik században is elterültek. Boldognak is lehetne mondani ezt a vidéket, ha nem volna egy iszonyú ellensége: a tenger. Már a régi északi mondák emlékeznek arról a szövetségről, melyet a frízek »a bősz óceán ellen« kötöttek. A tenger nemcsak az itt egymást szakadatlan sorban követő szigeteket rombolja, hanem betör a szárazra is és rettentő pusztítást viszen véghez. Hollandia néhol huszonnégy lábbal fekszik alantabb a tengernél s csak óriási gátjai segélyével állhat fenn. J íitland északi részén e század elején oly szörnyű erővel tört be az áradat, hogy a Lymfjord nevű öblöt az Északitengerrel szakasztá össze s ezóta Jütland északi része sziget. Nem lehet csodálni, ha ezeken a vidékeken ős időktől fogva szakadatlan volt a népek ide-oda áramlása. A tenger, ez a borzasztó hatalom, míg egyfelől zorddá, vaddá, sőt kegyetlenné tette SZÁZADOK. 1885. VI. FÜZET. 33