Századok – 1885

I. Értekezések - Lg. ÓVÁRY LIPÓT: Hazai állapotaink a mohácsi vész előtt - II. közl.

HAZAI ÁLLAPOTAINK A MOHÁCSI VÉSZ ELŐTT. 490 a harczot, s a törökök csak ugy játszadozva fogadták volna el a osatát, fárasztván a magyarokat délutáni 4 óráig. Ez az eddig ismert adatoktól, melyek mint Brodarics szemtanú, a csata kezdetét d. u. 3 óra tájára teszik, merőben eltér s valószínűleg téves értesülésen alapszik. Délután 4 óra felé, folytatja jelentését Burgio, hirtelen mintegy 10,000 török lovas tört elő s rövid idei portyázás után vad futást színlelve, az őket üldöző magyarokat egy erdő széléhez csalta, hol több száz ágyú vala ügyesen elrejtve. A török lovasság két felé oszolva, szabad útat engedett a magyaroknak a halál torkába. A török ágyúk gyilkos tüzeléssel oly rémítő pusztítást vittek végbe a magyarok soraiban, hogy rövid néhány perez alatt az ijedtség és zavar minden további ellenállást, sőt a futást is lehetetlenné tevé. A borzasztóan megritkított sorok most máivédtelenül hulltak el a több oldalról előrohanó törökök handzsárjai alatt. A harcz alig tartott egy óráig s ez elég volt arra, hogy teljesen megsemmisítsen egy vitéz hadsereget s gyászos korszakot alkosson egy nagy nemzet történetében. Lajos király halálának híre Burgio levelének keltekor, 8 nappal az ütközet után még nem talált hívőkre Magyarországban. Általánosan azt mondták, hogy a király, miután a harezban vitézül viselte magát, sértetlenül menekült meg; de hova, azt senki sem tudta. Burgio azonban már mint bizonyosat jelenti a szomorú esetet, úgy a mint azt neki a királynak egy kedvencz szolgája, ki az utólsó perczig vele volt, elbeszélé. Lajos ugyanis, az említett szolgával s Aczél Istvánnal együtt, ki Burgionak jó ismerőse volt, s ki a jubileum idejében Rómában is járt, szerencsésen menekülvén a csatatérről, a Duna egyik ágához, tán a Csele patakához ért, s azt átakarván gázolni, lova, mely már meg volt sebesülve, nehéz vaspánczélos lovagját nem bírván, a vizben elbukott s a királyt maga alá temette. Aczél István a király megmentésére sietvén, szintén a vizbe ugratott, de őt is hasonló sors érte. A mohácsi veszedelem híre augusztus 30-án éjfélkor érkezett Budára s képzelhetőleg rémítő zavart s ijedtséget idézett elő. A védtelenül álló királynő még azon éjjel menekült Pozsony felé. Kíséretében volt Burgio is, ki, mint mondám, már Pozsonyból küldi levelét. A nép szintén vad futásban keresett menekülést, de előbb rablás és pusztításban adá ki mérgét. Budán több főúr háza, de Burgio nuncius lakása is, miután a pápai pénzek Yerzelio által biztonságba helyeztettek, ki lettek fosztva, rabolva. A királynő kíséretével sok veszélyen ment keresztül, míg Possonyba érhetett. Utjok rettenetes vala, mint azt a már hazatérő Burgio Rómában szóval igéri elmondani. Ováry Lipót,