Századok – 1885

I. Értekezések - Lg. ÓVÁRY LIPÓT: Hazai állapotaink a mohácsi vész előtt - II. közl.

488 HAZAI ÁLLAPOTAINK Mint egy kialvó mécs utolsó fellobanása tűnik fel Verzelius János, pápai követnek, ki nagyobb pénzsegélylyel érkezett Budára, 1526. jul. 22-ki jelentése. Magyarország ügyei, úgymond vérmes reménykedéssel, végre valahára jobb fordúlatot vettek. A király több főúr kíséretében táborba szállt, a hadikészületek lázas erélylyel folytattatnak ; Cseh- s Morvaországból s Sziléziából nagy számmal érkeznek a gyalog hadak, s minden arra mutat, hogy Magyarország képes leend ellenállani a törököknek. A pessimista Burgio azonban egészen máskép látja a dolgokat. Megírja mennyi fáradságába került neki, míg a gondtalan s könnyelmű Lajos királyt a peshedésből, melybe sülyedni engedték, kirántania s táborba szállásra bírnia sikerűit. Lajos, úgymond, jul. 20-án indúlt el Budáról. Első állomását Budáról alig két mérföldnyire tartotta, hol egész négy napig időzött s azalatt a Csepel szigetére vonúlt királynőnél is búcsúlátogást tett. A király kísérete 2500 gyalogos, 200 nehéz s 1000 könnyű lovasból állott. Tomory 4000 elszánt harczossal Bács mellett várja az erősítést, kijelentvén, hogy lia a király legalább 10,000 gyalogossal személyesen lejön, nem csak a péterváradi átjárást lehetne visszahódítani, de az ellenség további előnyomúlásának is hathatós gátat vetni. De ha ez nem történik, írja Tomory, a veszedelem elkerülhetetlen, és sötét előérzetektől gyötörtetve, már előre lépéseket tesz a béke érdekében is. A boszniai püspök által ugyanis rábírni igyekezett Lajos királyt, hogy azon esetre, ha képtelen volna hatalmas sereggel útját állni a töröknek, ne késsék minél előbb békekövetséget meneszteni Konstantinápolyba s bármi áron békét eszközölni ki a szultántól. Pétervárad elestéről kétségbeesett jelentéssel ad tudomást Burgio augusztus 5-ki levelében. Tomory, úgymond, belátván a védelem sikertelenségét, s megakarván menteni magát és seregét az ostrom által okozandott kényszerű tétlenségtől, már jul. 9-én távozott Péterváradról, midőn mintegy 40,000-nyi török sereg a vár falai alá érkezett. Őrségül ezer embert hagyott hátra, lő- s élelmi szerekkel bőven ellátván őket ; ő pedig, mint fölebb mondatott, Bács felé vette útját, bevárandó a király segélyét. Az ostromló törököknek a vár külfalai aláaknázása s légberöpítése által nemsokára sikerűit behatolni a várba, hol véres harcz fejlődött ki az ostromlók s a hősies várőrség közt. Az 1000 emberből csak 90-en maradtak életben, kik egy toronyba zárkózván, hosszú alkudozás után megadták magukat s a török vezér által egy ingre vetkeztetve elbocsáttattak. Aug. 13-án Lajos királyt már Tolnán találjuk. Daczára azonban ismételt szigorú parancsainak, a nemesség még mindig késik. Csak úgy szórványosan jönnek, írja Burgio, innen is onnan