Századok – 1885

I. Értekezések - SZEMERE ATTILA: A nemzetgazdaság történetéhez hazánkban a múlt században - II. közl.

HAZÁNKBAN A MÚLT SZÁZADBAN. 473 tiszta magyar érzelmű kormányzóval, gróf Majláth Józseffel, nem itélte üdvösnek megkezdeni a harczot s a trieszti résztvevők, bizonyára szép nyereség felosztása után, szétváltak. Ez azonban csak 1776-ban történt. * * * Alakjaink legérdekcsebbikéhez értünk, Wiesenhiitenhez, kinek egyéniségével majd emlékiratai ismertetése után fogunk bővebben foglalkozni. Mémoire-ja a Pálffyanak közt három van, mindhárom a királynéhoz intézve. Az első 1751. april 28-án, a második két nappal később, a harmadik 1753. márczius 10-én kelt, a mi azt látszik bizonyítani, hogy a királyné hajlandósággal viseltetett iránta és szívesen vette tőle eszméi közlését. A mémoire-okat terjedelmük miatt jobbnak látjuk csak kivonatosan adni. Az első egy jelentés Mária Teréziához, melyben jelenti, hogy ő Felsége parancsára megjelent annál a bizonyos egyénnél x

), a ki igen jó benyomást keltett benne s a következőket mondta neki. 1. A magyar rendek feliratot szándékoznak intézni,2

) a királynéhoz, hogy a magyar terményekre rótt beviteli vám Sziléziában, Morvában, Krajnában, Ausztriában és Styriában törültessék el s akkor, a földmívelés fokozódván, a földadót 1 millió forinttal fölemelhetik. 2. Bebizonyította, hogy ezáltal a német tartományoknak úgy köz mint magánjövedelmei nagyon csökkennének s azért nem is szabad a magyaroknak korlátlan kivitelt engedni. 3. Azért is nagyon kellemetlen dolog ez a német tartományokra, mert e magyar kivitel meggátolná őket abban, hogy saját terményeiket külföldre vigyék magasabb áron. De, hogy ez előrelátható veszteség, még a magyarok igért millióját *) Ez az egyén valószínűleg Wiesenhüten maga, mert hisz ez emlékirat végén kéri a királynőt, hogy küldje vissza neki e mémoire-t s a két nappal később keltezettben meg is köszöni e kérése teljesítését. Valószínű, hogy első javaslatában önmagáról mint harmadik személyről beszél, nehogy balsiker esetén reá háruljon a dolog ódiuma. 2) Még az 1751-ik folyamán meg is történt, eredmény nélkül.