Századok – 1885

I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Adversariak Bethlen János történetéhez

TÁRCZA. 459 régibb fordítások feküdhettek, melyekből másolatát készítette, »számos írás hibája, törlése és igazítása« bizonyítja. A Teleki-codex négy személy munkája. Az első három nem nevezi meg magát. Az írás charactere azonban női kezekre vall. A codex utólsó írója »Frater Ferencz«, ki sepsi-szent-györgyinek vallja magát. De évszámot nem ír, míg a nők közül az első sz. Anna legendáját 1526-ban Vásárhelyen — valószínűleg Marosvásárhelyen — végzi be. Az utólsó két nő 1530 — 1531-ben készült el munkájával. Hogy Ferencz barát ferenezrendi volt, azt neve, valamint azon körülmény, hogy a ferenezrendi sz. Bonavcnturát mindig »attyanc«-nak nevezi — árulják el. A nők clarissa-apáczák, minden valószínűség szerint szintén M.-Vásárhelyen, s egyszersmind e szerzetbeli apáczák számára készült a könyv is, minthogy Ferencz barát »Cristusnak ôw iegyesse«-nek szólítja olvasóját s magával egy szerzetbe helyezi. — A VÁM BÉR Y ARMIN írta »Magyarok eredete«, melyben a magyar nyelvnek a török-tatár nyelvekkel való rokonsága mellett szállott sikra, az ellentábornak — mondhatni — együttes támadását vonta maga után. Azok, kik a finn-rokonságot vitatják, egymás után keltek fel Vámbéry nézetének megdöntésére. Hunfalvy Pál, Budenz, Barna Ferdinánd egymásután léptek sorompóba. A harcz egész átalánosságban kitört. S hogy a küzdelembe néha a szenvedély hangjai is belevegyültek, azt a toll-liarczok átalános természete hozta magával. De Vámbéry nem adta fel a hareztért. Feleletei a megtámadásokra sorban következnek egymásután. Első feleletében a Hunfalvy bírálati megjegyzésére reflektál, míg az előttünk fekvő újabb értekezésében a Budenz bírálatát veszi kritika alá. Hunfalvy Pál kritikájában a Vámbéry könyvének minden részére kiterjedett. Történelem, ethnographia, nyelvészet egyenlő fig) elemben részesültek nála. Nem igy Budenznél О csak a nyelvészeti rész bírálatára szorítkozott, s a Vámbéry idézeteiből az tűnik ki, hogy szenvedélyes támadása nem mindenben ment a tévedésektől. Egyébiránt ez érdekes hareznak még lesz folytatása, s hogy melyik részre hajlik a győzelem, — azt majd csak a jövő mutatja meg. — A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA cmlékbeszédci során ujabban kettő hagyta el a sajtót: Trefort Ágostoné, Thiers Lajos Adolf kültag-, és Török Józsefé Tarczy Lajos rendes tag felett. Trefort a tőle megszokott, eszmékkel telt beszédben emlékezett meg a franczia köztársaság néhai elnökéről, mint írót, szónokot és államférfit jellemezvén öt. Thiers mind a három téren egyaránt kitűnt. Nagy volt, mint író minden tévedései mellett; mint szónok, a meggyőződés, az erkölcsi bátorság hangján tartott beszédeivel ragadta magával hallgatóit; mint államférfiú bölcsességgel küzdött az állam s a társadalom nagy érdekei mellett. A mi legnagyobb csodálatra méltó e nagy emberben, az azon óriási tévedés, mely a szabadelvű eszmék harezosát a világtörténelem legnagyobb alakjai egyikének, a zsarnokságba a római Caesarokhoz hasonló I. Napoleon-