Századok – 1885

I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Adversariak Bethlen János történetéhez

TÖRTÉNETI IRODALOM. 451 jóság, hűség a barátságban, odaadás a végtelenségig. — a mi csak embert rokonszenvessé tehet, mind megvolt benne minden vétek nélkül, melyek gyakran a legjobb természetet is megrontják. »Turenne-ben semmi vétek sem volt — mondja Montesquieu tán ha lett volna, némely erényét még jobban kifejtette volna. Az ő élete az emberiség dicsőítő liymnusa.« Csatái, győzelmei semmiféle kevélységgel szívét el nem töltötték s naplóiban mindig a legnagyobb szerénységgel és egyszerűséggel beszél mindenről. Ki nem állhatta a piaczoskodó népszerűséget, az ünnepeltetést s több e felét. Quesnói mellett nyert győzelméért a hadügyminiszter illőleg kidicséri, hogy kiérdemli a haza háláját, a királynak a legnagyobb szolgálatot tette, a seregnek visszaadta önbizalmát, stb. stb. Az ő emlékirataiban e dologról ilyenforma megjegyzés áll: »Az ellenség hadserege igen közel talált volt jönni hozzánk. Quesnói 1656. jul. 24-én« több egy szó sincs. Az egész világ tudja, hogy Jargeaunál megmentette az egész udvart s az anyakirályné nvilt levélben köszönté meg bölcseséget s bátorságát s a naplóban ez áll : »Történt valami Jargeaunál nem valami nagy dolog volt. Sully 1652. marcz. 30-án.« Mások megítélésében mindig gyöngéd volt. Azt szokta mondani : »A legügyesebb ember is hibázhatik s könnyebb a hibát utólag észrevenni, mint előre meglátni.« La Ferté maréchal a fejébe vette, hogy Turenne-el versenyezzék, de nem lévén arra való ember, természetesen sokszor húzta a rövidebbet. Egyszer a Turenne testőr ezredéből egy katonát a táboron kívül talál, ki baját végezte, s kérdi, hogy mit csinál és mielőtt a katona felelt volna, kezdi keményen pálczázni, a katona sem rest, szalad egyenesen Turennehez s ugy össze verve véresen elibe áll, s nagy szavakkal panaszolja sérelmét. »Bizonyosan nagy gazember lehetsz, — mondá Turenne — hogy a tábornok úr ily erősen megvert!« Hivatja a hadnagyot s így szól : »Ezt az embert vigye ön át a La Ferté maréchal sátorába s mondja meg, átengedem, hogy bűnéhez méltó büntetést szabjon rá!« Az egész tábor aggódva nézte az esetet s azt hitte, hogy most lesz valami összecsapás a két vezér között, de bámúlva értesült Turenne mérsékeltségéről ; mikor pedig a hadnagy mondókáját elmondta La Ferté előtt, ez így kiáltott fel : »Mégis csak csodálatos, hogy ez az ember mindig a legbölcsebb s én mindig nagy szamár vagyok !« Különben közkatonáira s tisztjeire úgy ügyelt mintha édes atyjok lett volna. Egyszer értesülvén, hogy egy tisztje alól egy csatában két lovát lőtték ki s e veszteség csak nem tönkre teszi a szegény tisztet, magához hívatta, istállójába vitte s mondta, hogy válaszszon két lovat s tartsa meg magának, de ne mondja senkinek, mert ha minden tisztnek adni kellene, neki nem maradna lova. 1651-ben megnősült 29*