Századok – 1885

I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Adversariak Bethlen János történetéhez

TÖRTÉNETI IRODÁT,ОМ. 445 nem tűrhet oly kormányt, mely a királyt elviszi Párisból s a hadsereget a főváros ellen izgatja stb., szóval lehettek Mazarin kormányzásnak olyan hibái, melyek menthetik némi részben Turennet, de igazolni nem igazolhatják soha. О maga fölkiált : »Elhagytam kötelességemet, hogy fogom helyre hozni e nagy hibát!« Tudva van a történelemből, hogy a herczegeket Orleans, Conde, Bouillon, la Bochefoucauld stb. stb. Mazarin egész váratlanúl meglepte és letartóztatta, s aztán egy megszorûlt pillanatában szabadon bocsátotta. Mikor híre ment az elfogatásnak, egész Francziaországban az volt a jelszó : a herczegeket szabaddá teuni. E végre szövetkeztek az elégületlenek Spanyolországgal, e párthoz szegődött Turenne is. 1649-től 1652-ig tartott velők, sok lelki küzdelemmel, míg végre leginkább az ő hőstettei által sikerülvén a berezegek megszabadítása, ő, mint a ki czélját elérte s bátyja életét többé nem féltette, visszatért az udvarhoz s élete utolsó pillanatáig leghívebb szolgája maradt XIV. Lajosnak. Es mintha itt kezdődne Turenne pályájának emelkedése ; egymás után vívja a leghatalmasabb csatákat. Mazarin kezdi megismerni hűségét, lángelméjét, közli vele terveit, meghallgatja tanácsait a király maga is mind jobban-jobban megszereti nélkülözhetetlenné lesz a hadban úgy, mint a politikában. Táborkarához szegődik York herczeg, all. Jakab néven későbbi angol király, ki naplót vezet, melyben szeretettel s bámúlattal emlékezik meg a nagy katonáról, s a mely napló éveken át legbiztosabb forrás Turenne életrajzához és tetteinek indokolásához. Szerzőnk a legnagyobb pontossággal kíséri hősét, minden kisebb és nagyobb csatáiban előadja a csaták leírását, szorosan katonai szempontból, aztán elmondja a nagy katonai tekintélyek bírálatát s a hol czélszerűnek találja, meg is védelmezi a Turenne álláspontját még I. Napoleon ítélete ellen is. 1660-ban lett véglegesen fővezérré, a királyi kitüntetések sem maradtak el s egész Francziaországnak ünnepe volt, míg Turenne királyi parancsszóra a tábort oda hagyva, néhány heti szabadságidőre, az országon keresztül az udvarhoz utazott, hogy hát neki is legyen pihenése édes anyja s ennek halála után testvérhúga és neje társaságában. Le van írva az örökösödési háború fényes csatáival ; s igen beható ismertetésével a spanyol viszonyoknak s a spanyol vezérférfiaknak, kik Németalföldet kormányozták, szinteúgy ismertetve az angol és. hollandi törekvések és politikai czélok, melyek okai voltak a szövetségeknek és háborúknak. Négy fejezet foglalkozik a hollandi háborúval, mely 1672-től kezdve még Turenne halála után is úgyszólva egész Straszburg meghódításáig tart s kiterjedett az egész Rajna mellékére, Lotringiára, Elszászra s a szomszédos német tartományokra. 1675. nyarán Elszászban ismét