Századok – 1885

I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Adversariak Bethlen János történetéhez

TÖRTÉNETI IRODALOM. 446 ságban, az ifjú Tureimek az elhalt bátyja tervei szerint egy gyalog századot adott. Mig Turenne Hollandiában szolgált, minden esztendőben elment Párisba, liogy buga szalonjaiban a finomságot, a szép modort, és udvariasságot megtanúlja, azon kivűl édes anyját élete minden kis eseményéről rendszeresen folytatott levelezésben értesítette. Másodszülött lévén, mérsékelt bavi pénzt kapott s utalva volt a takarékosságra, egyebek közt így ír az édes anyjának: »Voltam nagynénémnél, az ön öcscsénél, ki nem találja drágának háti lovamat, melyet most vettem ; nagyon szép állat s büszke járása van a kövezeten, járok is eleget rajta, száz tallérba került.« »Hugóm elment, hogy tiszteletét tegye a két királynénak ; olyan jó volt, hogy két lovat engedett át nekem ahhoz a kocsihoz, melyet Nemours berezegné adott kölcsön, s ez így igen jó, mert különben lóháton kellene járnom s igen elviselném új ruhámat, melyet mindenki szépnek talál.« Ekkor tizenhat éves volt. Husz éves korában hasonló nézeteket vall s nem tántorodik a divat után : »Testvérbátyám szükségesnek találja, hogy még egy rendbeli ruhát csínáltassak, mert csak két rendbeli van, a fekete ruhám és a hímzett paszomántos piros ruhám. Az igaz, meg lehet ismerni, hogy nem ma készült. Itt minden ember bámulatos sokat költ a ruhára s azt mondják, nem illik, hogy nagy társaságba kétszer menjünk ugyanazon ruhával s pedig vannak oly ruhák, liogy két-három ezer frankba kerülnek. Nagy bolondság, ily módon tenni tönkre magokat, a mi az ember hírnevéhez semmivel se járúl.« Mikor szabadságideje lejárt, pontosan tért vissza Hollandiába századához és tanúlmányailioz. Mikor bátyja megkezdte a spanyolokkal a háború folytatását, minden csatánál, minden ostromnál ott volt Turenne, megközelítette a legveszedelmesebb helyeket, szeretett mindent szemeivel látni, igaz meggyőződést szerezni, tiszteket, szakértőket, öreg katonákat, tüzéreket, ácsokat minden részlet felől kikérdezett, mig nem mindenről tisztába jött. Bois-le Duc ostrománál vett először tevékeny részt s környezete már ott megjósolta, hogy nagy katona lesz belőle, maga Oraniai Henrik így szót: »Nagyon csalódnám, ha e fiatal ember nem emelkednék egykor a legjobb hadvezérek közé.« Francziaország két nagy minisztere Richelieu és Mazarin soha se nézték jó szemmel a Bouillon hercegeket és semmi bizalommal se viseltettek családjaik iránt. Azzal vádolták őket, hogy IV. Henrik alatt is lázadók voltak s azok XIII. Lajos idejében s hogy souverainitasokra hivatkozva s abba bizakodva, Sedan várában az ország szélén menedéket talál minden pártütő franczia úr, ép úgy, mint Lorrain herczeg várában. Ez időben is Richelieu