Századok – 1885
I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Adversariak Bethlen János történetéhez
434 TÖRTÉNETI IRODALOM. 430 nok letelepülését tárgyalja ; a góthokat még meglehetősen elhelyezi túl a Dunán, bár Jordanie, e tekintetben fő forrásunk, itt is szörnyen confusus ; de mikor azt mondja, hogy »a Duna balpartján s a Kárpátoktól nyugatra, a rugi népet tette a szerencse a gepidák szomszédjává,« ez határozottan tévedés. Már Zeuss (Die Deutschen 1837. 497. 1.) kimutatta, hogy a gepidák fölött, kik a Tiszán túli Daciát keríték hatalmukba, a herulok laktak a Kárpátok között, körűlbelől a Morva folyóig. Ezekkel, s nem a gepidákkal, gyűlt meg a rugiak baja. (Vita Sti Severini c. 24). Eszaknyugotra ismeri Thierry a thuringiaiakat, de mélyen hallgat az északon, Csehországban ekkor nagy hátaimat alkotott longobardokról, kik ugyan a rugiakat nem háborgatják, de alig várják elenyésztöket. hogy Rugilandba tehessék lábukat. Azt sem lehet állítani, hogy Noricum Severin idejében »több század óta keresztyén volt,« mikor csak kevéssel azelőtt is még a pogány Generidus volt a helytartója (Zosimus V. 46). Azt mondja a szerző (151. 1.), hogy Cucullisben, Felső-Noricumban a lakosság egy része megtagadta a keresztyénséget, mint afféle tehetetlen vallást, s egy ugrással túl téve magát a tisztességes pogányság mindenféle fokozatán, az emberáldozatok divatját hozta be, hogy a sorsot kiengesztelje. A kútfő csak ennyit mond : Pars plebis nefandis 2) sacrificiis inhaerebat. Noricum lakosai rómaiak voltak s itt a nefanda sacrificia római szertartások. (Jung: Römer und Romanen 127. 1.) Nem csekélyebb az ellenmondás ott, hol Severin hazájáról beszél ; a 146. 1. így ír: »E személy keletről jött és neve Severinus volt.« A következő lapon pedig ezeket beszéli : »Latin szóejtésének tisztaságáról könnyen fölismertetett, hogy italiai vagy legalább, hogy a nyugati tartományokból való irodalmilag képzett római.« Mily jól esnék a franczia nemzeti büszkeségének, ha Severint is franczia földön születettnek tudná. Szerzőnk nem is mulasztja el, hogy ott, a hol csak lehet, szembe állítsa a mívelt római frankot a tépett ruhájú ocsmány germánokkal (225. 1.). Apollinaris Sidoniusról azt mondja, hogy személyében összpontosúlt ezen korszakban a latin irodalomnak összes dicsősége. (19. 1.) Igaz, hogy verselési ügyességre és formaszépségre nézve Sidonius költeményei kiválnak, de annál inkább kirí belőlük a gondolatszegénység és a phrasis-hajhászat. E részben csak azon a fokon 1) Cuculles, dans Haut-Norique, une partie des habitants reniant le christianisme comme une religion impuissante, et franchissant d'un bond tous les degre's d'un paganisme honnête s' était mise à pratiquer des sacrifices humains, pour apaiser la destinée. 2) Ugy a z eredeti szöveg, mint a magyar fordítás ezt a szót infandis nak (!) idézi.