Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. NÉMETHY LAJOS: Szirmay Endre önéletirata 1656-1706.

KÜLÖNFÉLÉK. SZIRMA Y ENDRE ÖNÉLETÍRATA. 1656—1706. »Habent sua fata libelli.« A nemrég ismét feltalált ezüstösaranyos táblájú biblia, mely öreg Rákóczi Györgytől Kemény Zsigmond kincstárába, majd az aradi gymnasium birtokába került, elég bizonyság arra, miszerint a könyvek sok viszontagságnak vannak kitéve. Lesz alkalom az országos könyvészeti kiállításon egynémely könyvnek viszontagságokban gazdag múltját megismerhetni ; eltekintve a 90 Corvinától, melyek a szélrózsa minden irányában szórattak volt szét az ős Budáról és »oly sok viszály után« több száz év leteltével ismét a haza fővárosába csoportosíttatnak egybe. Ki mondhatná el ezek viszontagságait ? ki írhatná le volt útaikat ? A mű, melyből Szirmay Endre önéletíratát közlöm, a viszontagságokban szintén bőven részesült. Ama jóakaróan figyelmeztető jegyzet, melyet a mű írója, a könyvnek második borítékára tett : »Ezen Könyvem Idegenektűi ne olvastassék, azért obtestálom Fiaimat, tartsák in secreto.« viszontagságdús létet hozott a műre, mert valamelyik utóda a gondos szerzőnek oly szorgosan elrejtette a kéziratot, hogy nemcsak az idegenek, hanem a család tagjai sem kapták kézre habár egyiket másikat, igen érdekelte volna. Csak Szirmay Antalt, a családnak jeles történetíróját említem, ki Zemplén-és Ugocsamegyékről írt nagybecsű monographiáiban Endrének több művét idézi, s épen ezen legérdekesebbet nom ismervén, e gazdag bányából nem aknázott. Még néhány év előtt e kézírat a Szirmay család abaújmegyei csécsi kastélyának könyvtárában őriztetett. Azonban a birtok a kastélylyal és evvel a könyvtár, a könyvtárral pedig a becses kézírat is egy nem rég emancipált földesuraság kezébe került. A múlt nyáron Csécsen keresztül kocsiztam. Míg kocsisom etetett, addig az országút mellett álló kastélyt óhajtám