Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. DEMKÓ KÁLMÁN: Az 1637-38-iki pozsonyi országgyűlés történetéhez - III. közl.

412 AZ 1637 — 3 8-IKI POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS A márczius 9-iki királyi resolutio 55. és 56. pontjában a Törökországból leginkább fiorvát-Slavonországokba betelepült oláhoknak ügyét felemlítve, fölhozza, hogy az oláhoknak (valaehi) illetékes földesuraik teljes jurisdictioja alá való visszahelyezésének eszközlése, mit a rendek már gyakran kívántak, mindig oly akadályokba ütközött, hogy azok miatt az említett országok és a szomszéd tartományok békéje látszék veszélyeztetve, azt is tudják a rendek, mily akadályok állottak útjában az idegen katonaság kivitelének Varasd várából és városából. О felsége kívánatosnak tartja, hogy a múlt soproni országgyűlés által kirendelt comniissio az akadályok elhárítása ezéljából újra összeállíttassék, addig is a legpontosabban vétessenek figyelembe és hajtassanak végre az említett commissionak a kapronczai jószágokra, a végvárak kapitányai által elfoglalt földek és belső telkekre, a földesurak és városok jurisdictiójára vonatkozólag hozott határozatok. — Márcz. 12-iki replicájukban kijelentik a rendek, hogy mind Magyar-, mind Horvát-Slavonországok rendei tudják, hogy nincsenek az elhunyt királyok által kiadott és megerősített oly rendeletek, melyek az oláhokat a földesurak teljes hatósága alá rendelték volna, hanem azokat, a földesurak felsőségének elismerése mellett, a bán hatósága alatt veszély nélkül lehet jobbágyi állapotba visszahelyezni. A képzelt veszélytől való félelem megdöntésére hivatkoznak a varasdi commissio actáira, melyekben Horvát-Slavonországok rendei eléggé kimutatták, hogy az oláhok ügyének elintézésénél semmiféle veszélytől nem lehet tartani. Kérik tehát ezen ügynek a rendek kívánsága szerint való elintézését, valamint a német katonaságnak Varasdból kivitelére és a felhő- < zott többi ügyekre vonatkozólag létező törvények végrehajtását. A 14-iki resolutioban azon reményének ad kifejezést a király, hogy a kiktildendő commissio kétségkívül fog alkalmas módot találni arra, hogy a rendek kívánsága teljesüljön. A KK-at és RR-et is felhívja oly eszközök keresésére, melyeknek segélyével a haza békéjének megzavarása nélkül el intézhetők a felhozott ügyek. Ezen czélból alkottattak az 51., 52., 53-ik tezikkek. A sérelmek utolsó (80-ik) pontjában mint legsúlyosabbat hozták fel a rendek, hogy a több országgyűléseken alkotott számos törvény soha sem léptetett életbe s akik azok ellen vétettek, rendesen a királynak végvidéki katonatisztjei s azoknak követői voltak. Kérik a királyt, gondoskodjék arról, hogy uralkodása alatt a törvényeknek elég tétessék. A katonatisztek fölé rendeljen rendes bírót, ki a törvény áthágói ellen a hazai törvények értelmében x) A resolutio hivatkozik a rendek által benyújtott » gravamen «-ekre, de a kezeimnél levő kéziratban az ezen pont alá foglalt ügyekről nincsen említés téve.