Századok – 1885

I. Értekezések - Lg. ÓVÁRY LIPÓT: Hazai állapotaink a mohácsi vész előtt - I. közl.

HAZAI ÁLLAPOTAINK A MOHÁCSI VÉSZ ELŐTT. 397 országgal szemben közönyös európai hatalmak magatartása, és hazai ügyeinkkel kapcsolatban a cseh- és morvaországi vallásharczok és államférfiainknak ama mozgalmakra való befolyása. — Jelen előadásomban tehát kizárólag a pápai követi jelentéseknek hazai belviszonyainkra vonatkozó részleteire leszek tekintettel. Campeggio bíbornok magyarországi küldetésének a cseh vallásos viszályok kiegyenlítésén kivül két fő tárgya volt. Ugyanis Burgio báró nuncziussal karöltve odaműködni, hogy a magyarok a veszély tudatára ébredve, a haza védelme iránt erélyesebb intézkedésekre lelkessíttessenek, s hogy a mélyen alásűlyedt királyi tekintély helyreállíttassák. A cseh ügyeket illetőleg, a pápai követek törekvése oda vala irányozva, hogy nemcsak Csehországra, tie a német lutheránusokkal való egyesűlésök által Magyar- s Németországra s az egész katholikus egyházra vészes befolyást gyakorló Pikárdok a kelyheseknek a katholika egyházzal való kibékítése által ártalmatlanokká tétessenek, sőt egészen kiirtassanak ; mely törekvésöket kiválólag Szalkay László esztergomi érsek és királyi kanczellár hathatós befolyása által vélték elérhetni. Szalkay azonban, mint az erre vonatkozó tárgyalásból kiderült, nem igen volt hajlandó határozott lépést tenni ez ügyben addig, míg a többször ígért bíbornoki kalapot meg nem kapja : Mert »barbár nép ez, kiált föl Burgio, mely csak tényeket fogad el s az udvarias beszédre, azaz lires szavakra nem igen hajt.« Melegen ajánlja tehát a pápának, hogy a mind tovább terjedő lutheranismus kiirtásáról levén szó, ne fösvénykedjék egy bíbornoki kalappal, mely tekintve Szalkay gazdagságát, úgy sem volna terhére a szent széknek. Néhány hónappal később azonban közelebbről megismervén Burgio Szalkay Lászlót, ezt, mint alább látni fogjuk, mint rossz hazafit, önző s erkölcstelen jellemű férfiút festi le és mind magyarországi magas állására, mind a bíbornokságra határozottan méltatlannak nyilvánítja. A mi a pápai követek magyarországi küldetésének egyéb tárgyát, azaz a részint reménytelen csiiggedésbe merült, részint gondtalan semmittevésben tespedő kedélyek fölrázását, s tettre buzdítását, valamint a királyi tekintély iránti tisztelet fölébresztését illeti, az ez irányban kifejtett s valóban önfeláldozással határos működésökről több igen érdekes jelentést bírunk úgy Campeggio bíbornoktól, mint Burgio bárótól. Utóbbi különösen igen sötét szemüvegen át nézi a magyarországi viszonyokat, és már 1525. februárban kétségbeesve jelenti, hogy a magyarországi rendetlenségek oly mélyen gyökerezvék, hogy orvoslásukat teljes felforgatás nélkül lehetetlennek gondolja. Legelsőnek tartaná a királyi tekintély helyreállítását, s ehez első lépésnek a főurak által lefoglalt királyi jövedelmek felszabadítását ; mihez azonban maguk a kormányon álló férfiak, mint érdekelt felek