Századok – 1885

I. Értekezések - SZEMERE ATTILA: A nemzetgazdaság történetéhez hazánkban a múlt században - I. közl.

386 A NEMZETGAZDASÁG TÖRTÉNETÉHEZ A XVIII-ik század elején aszathmári békekötés után egyszerre más szél kezd fújni. Magyarország sorsának intézői eszmélni kezdenek, figyelemmel kezdenek lenni az ország közgazdasági viszonyaira s ez eszmélésnek igen komoly oka van. Míg a harczok, pártviszályok közepette senki sem törődött vele, ha az ország anyagi erejének egy része külföldre szivárog; a béke után mindenki érezte, hogy most a nemzet feladata nem más, mint kitatarozni, helyreállítani a százados harczok folyamán megingott hitelét és közjólétét s ezért igénybe kell vennie mindazon jövedelmi és vagyonforrásokat, melyekkel az állam és lakói rendelkeznek. S a mi e meggyőződést még szilárdabbá, e munkálni vágyást még erősebbé tette, az a bécsi politikusok által követett uj irány volt — melynek első tünetei a 20-as években jelentkeznek — Magyarországból a német tartományok gyarmatát csinálni, melynek ősterményeit olcsó áron szerezhetik meg s hol saját ipari termékeiket a lehető legelőnyösebben értékesíthetik. Ennek az iránynak első symptomái az osztrák tartományokban a magyar árúkra vetett külön vám, melylyel »Landständische Aufschlagen« czímén jog- és törvényellenesen sújtattak a magyar czikkek, továbbá az uj vámrendszer, mely árúinkat átlagosan 17°/0-al rendelte elvámolandóknak s a különféle tilalmak, melyekkel különösen ősterményeink kivitelét szándékoztak meggátolni. Be is következett az, mi logice nem is maradhatott el, t. i., hogy hazánk közvetlen összeköttetése a külfölddel a minimumra szállott alá. A rendek eszrevévén ez intézkedések czélzatát, ismételten panaszkodtak a királynak e sérelmes rendszabályok miatt, de a feleletek stereotyp vigasztalansággal mindig egyformán hangzottak, hogy »ő felsége megvizsgálja az ügyet s jog és méltányosság szerint fog eljárni.« Ez azonban soha sem következett be. Az országgyűlések — így az 1715-iki s az 1729-iki — bizottmányokat küldtek ki, tudós, tapasztalt és nagytekintélyű férfiakat, hogy tanúlmányozzák az ország közállapotait s különösen a módokat és eszközöket, melyekkel a kereskedelem, ipar és mezőgazdaság emelhetők volnának. Ugy az első mint a második választmány terjedelmes munkálatban gyűjté össze tanácskozásainak végeredményét, melyben igen sok gyakorlati és üdvös elv van letéve — örökre. A munkálatok a helytartótanácshoz útasíttattak, hogy az merít-