Századok – 1885
I. Értekezések - KANDRA KABOS: Volt-e Szerencs vármegye? - II. közl.
VOLT-E SZERENCS VÁRMEGYE. 329 megnyugodni ; én a szerencsi territóriumot nem különálló, de külön nem álló területnek is keveselném. Miután azonban én a további vitát Szerencs vármegye képviselői ellen fölöslegesnek tartom, nem marad más bátra, mint bogy azt a magam részére kutassam és a szerencsi comitatusnak ismeretlen részei fölfedezésére indúljak. Szerencs megye még eddig nincsen fölfedezve. Ugyan, gondolám, hátha a »Liber S. Joannisban« lesz nyomà a káptalan ezen tized-kerületének? És nem csalatkoztam. A káptalan jogai- és kiváltságainak ezen könyvében Szerencs csakugyan nem hiányzik. Nem tudom : vagyon-e igazam ; hanem én semmiért sem adnám ezen körülmény fölmerülését, mely már magában is erős bizonyság arra, hogy itt nem politikai felosztásról, vagy miként mondani szoktuk : »különálló« területről van szó ; hanem egy a politikából és különállóságból kizárt, ártatlan tized-kerületről. S én akármennyit töröm rajta az eszem, sem értem, hogyan van az, hogy Szerencs vármegyei ügyének védői nem tudták észrevenni azon körülményt, s ha észrevették, nem ütött a fejőkbe szöget, miszerint a szerencsi parochia és comitatus mindig káptalani tized-ügyek kíséretében, és káptalani tized-iigyi sérelemmel avagy jogorvoslattal kapcsolatban jelentkezik és másként soha, de sohasem. A gondolkodás- és combinatiónak mily széles és egyenes útja lőn itt megvetve, a megyés várhoz vezetni hitt kerülő ösvény kedvéért ! Ha azonban hiba s nagy mulasztás volt a szerencsi oklevelek tárgyazonosságából ki nem olvasni, hogy sajátlag itt káptalani tized-kerületekről és korántsem megyékről van szó : még nagyobb és palástolhatatlanabb a botlás azon állításban, hogy Szerencs a 12-ik század végén vagy a 13-ik század elején szűnt meg különálló terület lenni és egyesülhetett Zemplénnel.1) Hogy Szerencs, vármegye nem volt egy óráig sem, azt talán már is eléggé indokoltam. Hogy azonban a káptalan szerencsi comitatusa megszűnt volna akár a 12-ik század végén, akár a 13-iknak elején, az annyira téves és a való-igaztól messze elbotorkált állítás, miszerint annak ellenében állíthatom, hogy nem szűnt meg a 14-ik században sem, életjelt ad a 15-ikben, kiterjedése, hatása, működése azonos a 16- és 17. században J) Balássy Ferencz: »Századok« 1884. évf. 549. I. — És másutt.