Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. DEMKÓ KÁLMÁN: Az 1637-38-iki pozsonyi országgyűlés történetéhez - II. közl.

AZ 1637—38-IKI POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS TÖRTÉNETÉHEZ. MÁSODIK KÖZLEMÉNY. Ezen engedmények nem elégítették ki az evangélikusokat. Azt kívánták, hogy a főrendűek, nemesek és sz. kir. városok sérelmei már a folyó országgyűlésnek sérelmei közt foglaljanak helyet. A városok és falukon elkövetett sérelmek megvizsgálására megyénkint küldessék ki egy, a király vagy a nádor által katholikusok és evangélikusokból egyenlő számban kinevezendő vegyes bizottság s ez adja vissza az elfoglalt templomokat. A további sérelmek megakadályozása végett szigorú törvényt kell alkotni a vallás szabad gyakorlásának sértői elen. A nádor visszautasította ezen követeléseket s midőn az evangélikusok kimondták, hogy ebből mitseni engedhetnek s ezt a király előtt is igazolni fogják, rá mondta: »Am lássátok mit cselekedjetek, de örömest látom mivel menthetitek magatokat.« Az evangélikusoknak állhatatos ellenkezésében a főurak a vallás szabadságának védelmét már csak valamely nagyobb mérvű felforgatásra való törekvések ürügyéül kezdték tekinteni. Hogy az evangélikusoknak, mint hitték, lázadó terveit elnyomják, 21-én két bizottságot küldöttek a rendekhez, de ekkor is csak a katholikusok fogadták el és írták alá a főrendűek által 20-án kiadott határozatot. A nádor 22-én némely megyék követeihez intézett levelében már nyíltan lázadó törekvéssel vádolja az evangélikusokat. »Ad extremum ment az dolog — írja —. Messze menő suspiciák vadnak fen, ha ki nem mondják is káros vég leszen hónap az dologban. Az Articulust amint kiatták igen generaliter vagyon és mindenek comprehendálván benne, és méltatlan dolog ily extremumra menni specificatioért annak, az ki generalitassal az specificatiot is megjelenti, specifice lévén az harmadik Articulusban az evangelica confessio nevezve.« Panaszra nem csak az evan-