Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A Széchyek Murányban - I. közl.

A SZKCHYKK MURÁN YUAN. 25 őket Kalló alatt, mire részt vett a tokaji tárgyalásokban s az ottan Báthory Gábor erdélyi fejedelemmel kötött egyezményt aláírta1), 1612-ben pedig Gömörmegye főispánjává neveztetett ki. Az élemedett korú ember ezután a dunántúli végházakból fiatalos nyughatatlansággal folytatta a határszéli csatározásokat a törökkel. Batthányi Ferencz, noha rokona, fenmaradt leveleiben örökösen panaszkodik ellene. Azt írja róla, hogy nem tud nyugton tilni s nemcsak meg nem bünteti békebontó szolgáit, hanem ha valami szerencsés zsákmányolásból megjönnek, »mindenikből harmadot vesz, egy-egy tallért«, sőt az értékesebb holmit, főleg a jó lovat meg is vásárolja tőlük. A szomszédok szolgáit magához csalogatja, felfogadja, sőt a czigányokat, kiket Érsek-Újvárból kiűztek, nemcsak ő tartja, hanem beírta »az ország hadnagyságának regestromában« is. »Pedig« mondja boszûsan a levélíró »azt vélem, hogy az előbbeni országhadnagyok nem czigányokat írattak abba az regestromba, hanem főembereket.« De nemcsak a levélíró, hanem azok, a kikhez a levelek intézvék, a Thurzók sem szeretik az öreg urat, ki az egyik Thurzót megkosarazta, mint ezt Batthányi 1616. május 5-én kelt levelében említi. Széchy Tamásnak akkor még két hajadon leánya volt : Magdolna vagy Erzsébet és Eufrozina. Magdolna férjhez adásáról volt szó s Batthányi Perencz szörnyű dolgokat tud a inegkosarazott kérőnek mesélni a fortélyokról, melyekkel az öreg úr az ifjú Zrinyi Györgyöt behálózta s reá tukmálta leányát, E házasság történetéhez a levelek2) mindenesetre igen becses adalékot nyújtanak. 1616. május 5-én emlékezik meg a dologról először Batthányi, fölemlítve, hogy Széchy Tamás oda hitegette magához az ifjú Zrinyi Györgyöt, ki nem maga kérte meg a leányt, hanem Széchy ,két szolgája által kérette meg. Egymás levelében azt írja: »Én szánom azért az Zrinyi Györgyöt, hogy mikor tanulni kell vala, akkor házasodik meg — — de erővel, hitegetéssel és nagy pénz Ígéretével vette reá, Magyerókereket még nem neki, Kőszeget neki adgya az leányival, az fiainak Kis-Mártont és Lanzsért veszi meg.« Azután. ismétli előbbi levele azon állítását, hogy Zrinyi részére »nem valami emberek«, hanem »Széchynek két szolgája kérték meg« a leányt s bosszúsan hozzáteszi »én csodálom, hogy maga nem kérte meg az maga leányát.« De habár nemcsak Batthányi, hanem a vőlegény anyja szintén ellenezte a házasságot, Széchy Tamás állítólagos praktikái mégis sikerre vezettek. Zrinyi György, anyja halála után. mint Batthányi 1616. szept. 11-ik levelében írja, rögtön megtartotta a Szilágyi Sándor Báthory Gábor 162 в köv. 1. 2) Történelmi Tár. 1879. I. füzet. Kiadja Nagy Gyula.