Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. DEMKÓ KÁLMÁN: Az 1637-38-iki pozsonyi országgyűlés történetéhez - I. közl.

TÖRTÉNETÉHEZ. 239 hogy a »status evangelicus« elnevezést nem ellenzik és e miatt viszály többé nem fog előidéztetni. A küldöttek eredmény nélkül tértek vissza. Az eredménytelenség miatt boszús evangélikusok 14-én elhatározták, hogy többé nem kérnek bizonyítványokat, hanem a gravamenek szövegébe elkerűlhetlenűl bevétetik a »status evangelicus« szavakat. A közös gyűlésből értesítették ezen határozatukról a nádort, ki nekik azzal válaszolt, hogy ha a sérelmeket összeállító bizottság tagjai közöl valaki meg nem jelenik a gyűlésben, annak helyére azonnal mást nevez ki. Az evangélikusok megjelentek ugyan, de minthogy a személynök nem engedte meg, hogy sérelmeik bevétessenek, végképen visszavonúltak a tárgyalásoktól. 16-án magához hívatta a nádor az összes KK-at és RR-et. Az egybegyűltek előtt Trautmannsdorff gróf és Pichelmayer, Austria vicecancellárja, mint királyi biztosok előadták, hogy a király az ország jóléte fölött való tanácskozás végett hívta össze a rendeket, de már hét hét óta az országnak nagy kárával és az ő akarata ellenére hiába való vitatkozással töltik az időt. Minthogy ő felségének gondjait az örökös tartományok és a német birodalom ügyei is igénylik, tovább nem időzhet Pozsonyban. A mint az országnak jogait, kiváltságait és szabadalmait megsérteni nem akarja, épen úgy azt sem engedheti meg, hogy valaki újításokba és a törvények magyarázgatásába bocsátkozzék. Határozottan parancsolja, hogy az evangélikusok sérelmeit teljesen mellőzve fogjanak a kitűzött propositiók tárgyalásához. A királyi biztos távozása után a nádor, az esztergomi érsek és a cancellár minden szentek nevére kérték a rendeket, ne engedjék szakadásra kerülni a dolgot, de engedelmeskedjenek a király parancsának. A rendek házában nagy vita keletkezett a fölött: vájjon a királyi biztos a királynak végső határozatát tudatta-e az evangélikusokkal? -— Megkérdezték a főrendűek véleményét. Ezek és a kath. rendek a kir. biztos szavait a király végső határozatának tekintették, mibe az evangélikusok többszöri üzenetváltás után sem akartak belenyugodni. Kimondották, hogy instructióik ellenére nem akarván eljárni, nem vesznek részt a tárgyalásokban, de írnak küldőiknek, hogy vagy más követeket válaszszanak, vagy részükre küldjenek új instructiót. — Ennek hallatára a nádor úgy vélekedett, hogy máskép már nem lehet elintézni a viszályt, mint ha az egész ügyet a király ítélete alá bocsátja s az engedetlenségnek és szakadásnak okozóit feljelenti. Mielőtt ezt tenné, 18-á.n magához hívatta az evangélikusokat Elmondta, hogy ő eddigi magatartása miatt már gyanúsítgatásoknak van kitéve; kéri őket, hagyjanak fel a makacs к odással