Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. DEMKÓ KÁLMÁN: Az 1637-38-iki pozsonyi országgyűlés történetéhez - I. közl.

TÖRTÉNETÉHEZ. 225 jesztéseit s a magánérdekeket mellőzve, igyekezzenek minél gyorsabban letárgyalni az országgyűlés elé tartozó ügyeket. A propositio pontjai következők: ') 1. Legszükségesebbnek látszik, bogy a rendek a hatalmas török szomszédra irányozzák figyelmüket, kivel a béke nagy áldozatok árán már évek előtt megköttetett ugyan, és látszólag nem is űz nyilt rablást, de soha sem szűnik meg beütéseket tenni s jelentékeny károkat okozva, egyes falukat az ország nagy kárával hatósága és hódoltsága alá hajtani. Tudja ő felsége, mennyi bajjal küzdenek a végek, melyeknek fenntartásától és virágzó állapotától függ az ország épsége s épen azért elődei is nem csak saját pénztárukból, hanem az örökös tartományok és a császári birodalom jövedelmeiből is sokat fordítottak azokra. Most azonban, midőn a német birodalomban is dúl a háború, ezen segélyre számítani nem lehet. Míg a birodalom békéje helyre lesz állítható, hogy a magyar végeket fenn lehessen tartani, nagyobb áldozatokra kell felszólítania a KK-at és Rli-et. A katonaság fizetése, élelmezése, a javítások és építkezések szükségessé teszik, hogy a portánként rendesen kivetni szokott adón felül más jövedelmi forrásról gondoskodjanak. Az eddigi intézkedések elégtelensége és hiányossága kitűnt a múlt országgyűlés óta, mely elhatározta, hogy a végvárak fenntartására és az azokban levő rendkívüli katonaság ellátására gabonában vettetik ki a segély. A kivetett gabonamennyiségnek a kamara ismételt sürgetése dacára alig szedetett be a fele. Ugyanez történt a dicával és egyéb pénzbeli adózással. A kamara panaszolkodik, hogy némely megyék adószedői nem hajtották be az adót, vagy a beszedett pénzt saját használatukra tartották meg, sőt némelyek még a megbatározott eskü letevése alól is kivonták magukat. Olyan megyék is vannak, melyeknek adószedői és pénztárnokai nemcsak a beszedett adót nem szolgáltatták be, hanem mai napig sem adtak semmiféle kimutatást. Ezeket büntetés terhe alatt, szigorúbb eskü által kellett pontosabb eljárásra kényszeríteni. De ezen intézkedés is hiábavalónak bizonyúlt, mert a porták összeírása körül minden megyében történtek visszaélések. Adicatorok a szabályzatokkal és esküjükkel nem törődve, tetszésük szerint taxálták a portákat és meghamisították az adózást, minek következtében a porták száma hihetetlen mértékben csökkent. Ezen visszaélések meggátolására oly törvényt kell alkotni, mely a királyi fiscust a dicatorok eljárása fölött való felügyeletre ^Lőcsei lt. III. oszt. Propositions A. 1037. die 1. dec. exliibitae etc. SZÁZADOK. 1885. III. FÜZET. 15