Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A Széchyek Murányban - III. közl.

A SZÉCHYEK MURÁNYBAN. 2 J 5 rémdráma 1625. szeptember elsején hosszabb időre elhalasztotta a házassági terv valósúlását. A váratlan csapás mélyen lesújtotta a Murányban levő családot. De az özvegyen maradt asszony lelki ereje, férfias erélye épen e nehéz napokban mutatkozott a leghatározottabban. Szívébe zárta fájdalmát s igazi heroismussal teljesítette kötelességét önmaga és gyermekei iránt jogaik megöltalmazásában. Első dolga volt koronás királya védelmét kinyerni. Mert bármi lelkes, hitbuzgó protestáns asszony volt s bármi kevéssé ejtette el a leánya és ifjabb Bethlen István közti összeköttetés eszméjét, Széchyné teljesen szakított férje kétszínű, ingadozó politikájával. Szívvel, lélekkel royalistának, Habsburgi pártinak mutatkozik s a mint férje holttestét Murányba hozatta, a királyhoz fölterjesztést intézett, melyben elpanaszolta az elhunytnak gyászos sorsát s kifejezve hűségét, a felség oltalmát kérte a maga és gyermekei számára. II. Ferdinánd 1625. okt. 14-én Sopronból válaszolt nagyon kegyelmes és részvevő leiratban ; nemcsak oltalmát igérte, hanem egyenesen felhívta az özvegyet, hogy minden jogtalan támadás ellenében vegye igénybe az ő királyi védelmét s bárkit fog hozzá óhajaival vagy panaszaival küldeni, a felség kegyelmesen kész meghallgatni az illetőt. ') E biztató királyi szavakra, az oltalomra csakugyan szüksége volt az özvegynek. Férje nem hagyott végrendeletet a roppant vagyonról, mely utána maradt. Az erőteljes férfi nem gondolt a halálra, s nem is tett végintézkedést, ámbár utóbb azzal vádolták az özvegyet, hogy eltitkolja a végrendeletet. E vád azonban félreértésből származott. Legidősebb leánya, kedvencze Mária hozományát Széchy még maga állapította meg. De nem végrendeletben, hanem a Gábor fejedelemmel folytatott bizalmas tárgyalásokban. Az özvegy ezt ismételve írja, de később még saját lányai is végrendeletet emlegettek s a Mária hozományát legatumnak tekintve, a végrendelet alapján követelték az ingó vagyonból atyai örökségöket. Ez maga is roppant sokra ment. Az ingó értékből, főleg a készpénzből — mint Széchy Borbála, Mária egyik nővére s 1637-ben Forgách Adámné állítja,2) — я négy leány mindegyikére 51,000 forint jutott, melynek azonban az Az eredeti leírat az orsz, levéltárban. A leírat külső lapján e szavak olvashatók: Anno 1625. die 24. mcnsis Oct. praesentae S. С. Mtis litterae sunt mihi illatae in Murán. — 1627. jan. 5-én hasonló, igen kegyelmes és családja hűségét dicsérő leiratot intéz hozzá a király. Orsz. Lev. 2) Levele 1637. apr. 10-kéiikelt Gácson. Forgách-levéltár. Nemz. Múzeum.