Századok – 1885
I. Értekezések - Dr. FRAKNÓI VILMOS: II. Ulászló királylyá választása - III. közl.
210 II. ULÁSZI.Ó hogy a távollevő főrendeknek a megjelenésre időt engedjen. Különös súlyt helyezett Váradi Péter kalocsai érsek és Újlaki Lőrincz herczeg jelenlétére. De ezek távol tartották magokat. Hippolyt esztergomi érsek, ki gyermek kora miatt nem végezhette volna a koronázási szertartást, Budán maradt. A többi főpapok mind megjelentek. A világi urak, élükön Coivin Jánossal, nagy számban gyűltek egybe. A külföldi hatalmasságok közül csak a pápa és a nápolyi király voltak képviselve. Szeptember 18-ikán történt a koronázás, melyet a zágrábi püspök végezett. A királyi udvar és a főrendek utolszor jelentek meg azon szemkáprázó fényben, mely Mátyás uralkodása alatt a külföldi vendégeket csodálattal tölté el.J ) A következő napokon Ulászló az országos és udvari méltóságok betöltése iránt intézkedett. Corvin János Slavonia herczegévé, Horvátország és Dalmatia bánjává neveztetett ki. De Bosnyákország királyává választása és koronázása, a mit a június 17-iki egyesség igért, elmaradt; úgy látszik, maga a herczeg sem sürgette. Báthori István az országbíró és erdélyi vajda kettős tisztét, Kinizsi Pál az alsó részek főkapitányságát megtartották. Geréb Péter, Ország László és Losonczi László udvari méltóságokra emeltettek. A kincstárnokságot, melyről Dóczi Orbán folytonos betegeskedése miatt lemondott, Thuz Osvát zágrábi püspök nyerte el. A cancellári tiszt Bakocs Tamás győri püspökre ruháztatott, miután János váradi püspök, kinek helyét foglalta el, a koronázás után megvalósítá rég ápolt tervét: egyházi és világi méltóságairól lemondott, hogy egészen Isten szolgálatának és az áhítat gyakorlatainak szentelje életét. A király kérései, a főrendek rábeszélése nem bírták elhatározásában megingatni. Még Székesfehérvártt szétosztotta ékszereit, drága egyházi öltönyeit és egész vagyonát rokonai, barátai, szolgái között. Mire elhagyva az országot, Olmüczbe sietett, hogy a szent Ferencz rendnek általa alapított kolostorába vonűljon el. Példájával bebizonyította, hogy az elvilágiasodás árjának terjedése mellett is, az egyház körében a vallásos buzgóság, az önmegtagadás szelleme ki nem *) Bonfin részletesen írja le a koronázást és az azzal kapcsolatos ünnepélyeket.
