Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. FRAKNÓI VILMOS: II. Ulászló királylyá választása - III. közl.

206 II. ULÁ8ZLÓ milánói követ a királyválasztás napján éles szavakkal fejezte ki megütközését a fölött, hogy a királyválasztáshoz föltételül a Beatrixxal való házasságot csatolták, pedig előbb azt Ígérték volt neki, hogy Biancát fogja Ulászló nőül venni. A váradi püspök önvédelme nem volt alkalmas arra, hogy az olasz diplomatát jobb véleményre hozza. Istent hívta tanúbizonyságúl, hogy ő ama föltétel mellőzése végett minden lehetőt megtett ; de a győri püspökön kívül senki sem támogatta ; a többit — úgy mond — mind megvesztegette a királyné.x

) A követ könnyen beláthatta ugyan, hogy ezen állítás a valóságnak meg nem felel;2

) azonban mivel igyekezetét, a leendő magyar királyt Bianca herczegnő részére férjül biztosítani, meghiúsúltnak tekintette, nem akarta Budán bevárni Ulászló megérkezését és menyegzőjén jelen lenni. Kijelentette tehát, hogy visszatér Milánóba. A váradi püspök marasztalta; mert »újabban fölmerült körülmények lehetővé tehetik, hogy kedvezőbb credménynyel fog küldőihez visszatérni.« A győri püspök még világosabban szólott; könnyen megtörténhetik — mondá — hogy a rendek a királynénak tett ígéretet visszavonják, mert többen azok közül, a kik a házasságot leginkább sürgették, eltávoztak, ellenbenő és a váradi püspök az óhajtott czél elérésére minden befolyásukat föl fogják használni. A követ ragaszkodott elhatározásához, és búcsú-látogatást tett a váradi püspöknél. Ez megújította igyekezeteit, hogy őt maradásra bírja. És miután általános Ígéretei hatástalanok maradtak, esküvel kötelezvén őt titoktartásra, részletesen előadta, hogy mint remélli a királynénak tett igéret visszavonását és a milánói házasság létesítését kivihetni. A követ ezek után úgy gondolkodott, hogy joga van ugyan bizalmatlanságot tanúsítani azok iránt, a kik »egyszer már rászedték;« de mivel a két főpapnak nem állhat érdekében czél nélkül x) A milánói követ júlins 15-iki jelentése. 243. 2) A milánói követ július 31-iki jelentésében azon meggyőződését fejezi ki, bogy levésni voltak megvesztegetve, a legtöbben Noт/1«1пгяА//ю{ és kelletlenül fogadták el a föltételt. 245.