Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. FRAKNÓI VILMOS: II. Ulászló királylyá választása - III. közl.

196 II. ULÁSZI.Ó de a kit vonakodott nőül venni, mert a politikai előnyök, melyeket az eljegyzésnél szem előtt tartott, elenyésztek. *) Most kötelező Ígéretet tett a magyar uraknak, hogy Beatrixot nem veszi nőül2

) ; és ugyanakkor követeinek meghatalmazást küldött, hogy nevében az özvegy királynéval a házassági szerződést megköthessék, a házassági föltételek megállapítását — a mint a váradi püspökhöz sajátkezűleg írt levelében kinyilatkoztatta, — a magyar rendekre bízván. Ulászlónak magyar királylyá megválasztása és Beatrix kívánatának teljesítése tárgyában, a főrendek és a köznemesség megbízottai között július 14-ikén jött létre a megállapodás. Ugyanazon napon a főrendek megjelentek az özvegy királyné előtt, és fölkérték : »adja beleegyezését Ulászló megválasztásához, és fogadja el őt férjéül, hogy így továbbra is Magyarország királynéja maradjon.« Ünnepélyesen kijelentették, hogy Ulászlót, ha netalán »ördögi kísértéseknek engedve« a házasságot végrehajtani vonakodnék, mindnyájan el fogják hagyni, és »asszonyuk, királynéjok« mellé fognak állani. Beatrix, az ügy rövid megbeszélése után, azt adta válaszúi, hogy az ajánlott házasságban megnyugszik, az Ulászló nevében tett házassági Ígéretet elfogadja és beleegyezik abba, hogy »az országgyűlés Ulászlót királylyá és őt királynévá kikiálthassa.« A főrendek megjegyezték, hogy ekként a királyné a házasságot befejezett ténynek, magát Ulászló nejének tekintheti és a gyászt, melyet elhúnyt férjeért visel, immár leteheti. 3

) 1) Borbála 147 2-ben, mint nyolez éves gyermek eljegyeztetett a glogaui berezegnek, a ki négy év múlva meghalt és jegyesére hagyta herczegségét. Ennek megszerzése végett, kérte meg Ulászló a herezegnö kezét. 1476. augusztus 20-ikán megköttetett a házassági szerződés. De Borbála kevéssel utóbb elvesztette a herezegséget. Ezért Ulászló elejtette a házassági tervet, és folytonosan különféle ürügyek alatt halogatta az egybekelést Borbálával, a ki különben korának egyik híres szépsége volt. (Höfler : »Barbara Markräfin zu Brandenburg« czímü két kötetes munkát adott ki 1867-ben ezen fejedelmi hölgyről. V. ö. Wenzel G. »II. Ulászló házasélete« czímü ezikkét a Századok 1877-iki évfolyamában.) 2) Udis Apologiája. 3) A királyné 1494-iki mformátiójának ezen részletei a belső valószínűséget nem nélkülözik, és más emlékeink tanúságával nem ütköz-