Századok – 1885

Könyvismertetések és bírálatok - BARABÁS SAMU: Irodalom- és műveltség-történeti tanúlmányok a Rákóczi korból írta Thaly Kálmán ism.

172 TÁRCZA. munkák alapján, elavult módon, elavult felfogással. A mi ujabb forrást basznál is szerző, р. o. Wenzel, Codex novus Arpadianus-át : abból sem tudja az új adatokat értékesíteni. A munka sem formailag, sem tartalmilag nem felel meg a mostani legprimitívebb igényeknek sem : s azért a jutalom tekintetetéből szóba sem jöhet. Ugyanez áll, még fokozottabb mértékben, a II. számú pályamunkáról, mely V. Istvánnak, Kun Lászlónak és III. Endrének uralkodását akarja tárgyalni, s mely szintén nem tarthat igénytelen véleményünk szerint számot a jutalomra. A IV. számú pályamű: »Egy trónkövetelő a XVI. században« Mékés Gáspár életrajzát adja. Szerző sokat olvasott. Levéltári új forrásokból hőse életének sok és fontos részletére nézve h atározottan előbbre viszi a tudalmat. De adataiba nem tud kellő életet önteni. Nagyon elfogúlt hőse iránt, és majdnem a naivság benyomását teszi, mikor Békés önmegtagadását és nagylelkét dicséri azért, hogy meghiúsúlván minden kísérlete Báthory ellen, és nem lévén úgyszólván már betevő falat kenyere, Báthoryval kibékült. Formaérzéke sem nagy, és elbeszélése — bár általjában véve folyékony, sem üti meg azt a mértéket, melyet már jobb íróinknál megszoktunk. Mind a mellett érdemes munka ; kívánatos, hogy a kellő simításokkal, valamint maga a szerző által is jelzett mívelödés- és kortörténeti pótlékokkal napvilágot lásson, sőt még a jutalomra is méltó lenne, ha nem volna a III. számú pályamű, mely minden te kintetben jóval fölülmúlja. E munka »Magyarország belállapota 16 80«-ban, szabatosabban szólva »1680 táján.« Szerző ezt az időpontot választja, mely közvetlenül megelőzi a töröktől való visszafoglalás idejét, és mintegy zárókövét képezi a magyar középkornak. A dolgozat írója tudja, mit kell az ilyen feladatnál vizsgálni. Ismeri az anyagot ; az irodalmi, és levéltári forrásokat, és kellően fel is tudja használni. Széles látókör, éles ítélet jellemzik felfogását : míg csinos és foly ékony elbeszélésében sehol sem nyomja el az anyag halmaza, s a rész letek sokasága mellett is mindenütt biztos kézzel ki tudja domborítani az egészet. Hogy itt-ott nem használja mindig a legtalálóbb kifejezése ket, hogy egy két helyt korábbi adatokból talán többet következtet az általa vázolt korra nézve, mint teljes szabatossággal következtetni lehetne ; hogy végre — egyikünk véleménye szerint — ítéleteiben nem mindenkor irányzat nélküli, hogy bizonyos elfogúltságot tanúsít a katholicismus mellett, és túlságosan sötét színekkel festi a török uralmat : nem csökkenthetik jelentékeny becsét annyira, hogy a jutalomra érdemesnek nc tartassék. Minélfogva azt a tiszteletteljes indítványt teszszük a tek. választmánynak, hogy a Bay Ilona-féle jutalmat, e III. számú, Magyarország belállapota 1680. ezímü, »Si quid .... пес dictum esto« jeligéjű munkának méltóztassék odaítélni, — azzal a megjegyzéssel azonban, hogy a munka csak akkor jelenhetik meg a Társúlat közlönyében, ha szerző a felfogásunk szerint szükséges némely simítást, enyhítést, aprólékos változtatásokat, itt-ott hiányzó kútfőidézést s illetőleg