Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A Széchyek Murányban - II. közl.

A SZÉC1IYEK MUKANYBAN. 123 melyet e korszak franczia hölgyeiben oly remekül lest Sainte-Beuve.1) Még nálunk nem alakúit meg a főrendft világ ama fényes társasága, melynek egyedüli foglalkozása az elméskcdés s melyben a »conversations infinies« folytak. A »végtelen csevegés« mulatságát az akkori magyar nő nem ismerte s Molière még a század végén sem talált volna nálunk mintát a »Precieuses ridicules «-ben rajzolt nőalakokhoz. A magyar nőt épen a század első felében jellemzi leginkább az a patriarchalis, komoly és nemes vonás, mely a férfi életterheinek hűséges megosztásában nyer positiv kifejezést. E tekintetben Homonnay Mária korának egyik legtiszteletreméltóbb nőalakja. Nehéz, nagy iskolán ment át hajadon korában-s férjhez menetele után mint hitves, mint anya, mint a valódi magyar főrangú asszony typikus alakja egyaránt kiváló jelenség. Van lényében valami az angol puritánokból ; komoly, sőt komor, szigorú és túlkövetelő, aki mindenkihez a legnagyobb igényeket intézi, de csak azért, mert maga is nagy igényeket képes kielégíteni. Sokszor a túlságba esik; e vonás családjától maradt reá. Nem tűr ellenmondást, még pedig legkevésbbé gyermekei, sőt egyháza részéről sem. E mellett gazdálkodó, takarékos a túlzásig, de viszont nem szűkmarkú, ha rangja, tekintélye, egyházának érdeke megkívánja. Egész valójából kiérzik a nemes asszony, aki ösztönszerűleg a noblesse oblige törvénye alatt áll s készségesen megfelel követelményeinek. Széchy György, de különösen neje, Murány várát a protestáns szellem és műveltség egyik középpontjává tette. Györgyöt magát egy író egyenesen »heros evangelicus«-nak nevezi. Csakugyan ő és neje lettek a gömöri ev. egyház támaszai abban a nehéz időben, midőn az ellenreformatio mindenütt sikeresen folytatta művét. A gömöri esperesség — egykorú feljegyzések szerint — épen ez időben élte legnyugalmasabb korát s békésen fejlődött a hatalmas murányi földesúr védelme alatt. Széchy szenvedélyes természete az egyház ügyeiben is érvényesült. Nemcsak elűzte birtokairól a kath. papokat,2) hanem azzal a nagy befolyással sem elégedett meg, melyet előkelő állása természetszerűen jutta-*) Portraits de Femmes, Madame de Sevigné. 2) 1619-ki országgyűlésen а katliolikusok sérelmei közt fel van említve. Türelmetlenségének egy további bizonyítéka, hogy midőn 1620-ban a kamara valakit Gömörmegye dieatorává nevezett ki, ez ellen Széchy roppant lármát csapott s semmi esetre sem akarta tűrni állítva, hogy az illető nem megyei birtokos. Hoffmann György kamara elnök azonban erre azt írja, hogy e kifogás nem áll s Széchy csak azért üt olyan zajt, mert az illető katholikus vallású. Az íratok Orsz, Lev.