Századok – 1885
I. Értekezések - Dr. FRAKNÓI VILMOS: II. Ulászló királylyá választása - I. közl.
6 II. ULÁSZLÓ Ezért sérelemnek, úgy szólván merényletnek tekintett minden olyan lépést, mely igényeivel ellentétben állott. Neheztelését nem egyszer érezteté Mátyással is, a ki vele szemben kimeríthetetlen türelmet tanúsított, anélkül, hogy gyengéd kérései, meggyőző érvei és dús ajándékai a rögeszméjéhez ragaszkodó nőt lefegyverezni képesek lehettek. >) A királyné kész volt minden eszközt fölhasználni, hogy az óhajtása valósúlása elé gördülő akadályokat elhárítsa. így példáúl: hogy a Corvin János és a milanói herczegnő között a házasság létrejöttét meggátolja, attól az ép oly vakmerő mint esztelen tettől sem riadt vissza, hogy a házassági szerződés megkötésére küldött váradi püspök részére utasítást hamisított, a mi fölfödöztetvén, az eszközöl szolgáló titkárnak majdnem fejébe került,2 ) Ily előzmények után nem meglepő, hogy a Mátyás kimúlt,át követő napokban forgalomba jöttek oly hírek, a melyek szerint a Beatrix által nyújtott méreg idézte volna elő a király halálát, melyet a királyné azért siettetett volna, hogy Corvin János királylyá választását megelőzze, és a magyar trónra segítse Miksa római királyt, a kinek igéretét bírta, hogy nőül veszi. 3 ) Ezen hírek kétségkívül alaptalanok valának. De miután Mátyás halála bekövetkezett, özvegye lelkében bizonyára nagyobb volt a félelem, hogy a trón magaslatáról le kell szállania, mint a fájdalom, férje elvesztése fölött. Míg azt színlelé, hogy a súlyos csapás egészen lesújtotta, és akként nyilatkozott, hogy kolostor magányában kívánja életét паю, et processus desuper habitos extare, et hoc univerao Regno Hungarie et doctoribus Universitis Vieimensis constare.« (A pápai követ 1494. augusztus 2-iki jelentése Yelenczében.) A pápai követ, ezen jelentésében írja, hogy többektől hallotta »Reginam ipsam ex prefato Rege Mathia concepisse et abortum fecisse.« x) Mátyás király ezek felől érdekes részleteket beszél el, Beatrix testvéréhez, a calabriai herczeghez küldött üzenetében. (Kovachieh Scriptores minores. I. 343.) 2) Ezt az esetet tüzetesen beszéli el a milánói követ, 1489. augusztus 15-iki jelentésében. D. E. IV. 251. 3) 1490. május 8-iki pesaroi tudósítás, D. E. IV. 175.
