Századok – 1884

III. Állandó rovatok - Irodalmi és vegyes közlések - 94

94 TÁR0S4A. got, ostoroztatást, tüzet, vizet kellett kiállauiok azoknak, kik a szentélybe belépni kívántak. E próbák száma természete és sorrende felöl Nazianzi Gergely, Nonnus, Illés, Nikétastól és Eudoxia Macrembolitissa császárnétól nyerünk bővebb adatokat. Felolvasó élénken megéljeneztetett. A folyó ügyek közül említést érdemel, hogy a társulat II. évkönyve 1884 januárban fog megjelenni s hogy a muzeumi tárgyak számára készített alkalmas szekrények megérkezvén, a muzeum rendezése és a közönség előtti megnyitása immár rövid idő alatt eszközölhető lesz. Sz—es S. IRODALMI ÉS VEGYES KÖZLÉSEK. — »Adalék Anonymus forrásaihoz« czím alatt a bajor akadémia bizottsága által kiadott Forschungen legújabb (XXIII. k. 3. f.) füzetében Ilühl Ferencz tanúlmány tárgyává tette azokat a forrásokat, melyekből Anonymus meríthetett s részben polemizál Marczalival, részben igazat ad neki. Azonban ő Endlicher Anonymusát használta s úgy látszik, tudomással sem bir arról, hogy Mátyás Flórián is kiadta. Különben tudományos apparatussal készült munka, melynek a forrás-criticusok hasznát vehetik. Végeredményben oda jut, hogy »a nótárius, mint compilator, valamivel magasb helyet foglalt el, mint a milyet átalában neki tulajdonítni szoktak (t. i. Németországon — hol elfogúltan Ítélik meg), anélkül mégis, hogy okunk volna őt másnak tartani, mint egy középkori tudósnak, kiknél Buckle kifejezése szerint az ostobaság a tudománynyal nő.« — Gelich Richard derék művének »Magyarország Függetlenségi harcának 1848—1849-ben« immár 8-ik füzete is megjelent s ezzel az első kötet, mely 1848 novemberig terjed, be van fejezve. Gelich müve, mint tudva van, főként a hadi események fejlődésére fordít fő figyelmet s így akárhány szakvéleményt helyreigazít s a forradalom történetének épen azt a részét festi, mely leginkább el volt hanyagolva, a mely pedig a nemzeti küzdelemnek legfényesebb lapját képezi. — Magvar glossaridm ügye. Az Erdélyi Muzeum-Egylet bölcselet-, nyelv- és történettudományi szakosztályának mult évi december 9-én tartott ülésében a magyar történelmi irodalmat közelről érdeklő ügy került szóba : dr. Finály Henrik tett volt indítványt tervezet kíséretében a magyarországi közép- és újkori latinság szótárának előmunkálataira nézve. Elmondotta, hogy Magyarország volt a mivelt Európában azon állam, a mely legtovább ragaszkodott a hivatalos latin nyelvhez — és még is ennek a latin nyelvnek, a mely a classicus latinságtól annyira különbözik, melynek szerkezete, de főként szókincse a különböző országok szerint különböző volt, ennek a közép- és újkori latinságnak (media et intima latinitas) mi nálunk szótára nincs, úgy hogy eddig külföldiekre vagyunk kénytelenek szorúlni, habár ránk nézve kielégítő szótárt ott sem találunk.Tudvalevő dolog, a külföldön meny-