Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - Dr. SZENTKLÁRAY JENő: Száz év egy hazai főiskola történetéből. A pozsonyi k. akademiának 1784-1884. való fennállása alkalmából írta dr. Ortvay Tivadar ism. 894

898 TÖRTÉNETI IRODALOM. tudományok Gyuriánt, Topulát és Borsiczkyt, az észjog Brezanóczyt és Virozsilt, a statistika Mészárost, a bölcsészet Nagy Pált, a természettan Jedliket és Hómért, a mennyiségtan Hadalyt, a történelem Peert, Belvayt és Weszerlét, a magyar nyelv és irodalom Ferenczyt, stb. Mindezek irodalmi munkálkodás által is érvényesítették tebetségöket. A pozsonyi akadémia nebány kiváló tanára által kezdettől fogva a nemzeti nyelvnek is hathatós tényezője volt. Pozsony tebát, melynek várfokáról — mint szerző írja — az első eszméitető és buzdító szó hangzott el a magyar szinügy érdekében, és melynek országházi termében a * Magyar Tudós Társaság« epochalis működésre hívatott intézetének eszméje is testet öltött : az a Pozsony a magyar nyelv érdekei körűi tettleg érdemesítette magát. E tettek előtt, melyek az akadémia száz éves múltját betöltik, nem haladt el szótlanul a szerző. Ortvay az akadémia igazgatóinak és tanárainak irodalmi munkálkodását egyenként mutatta be és talpraesett általános bírálatban is méltatta. A munkának ezen szakaszai kiváló érdekűek, szerző ritka szorgalmáról tanúskodnak és irodalom- s culturtörténeti szempontból is oly nagybecsűek, hogy a könyv értékének füsúlyát képezik. Szerző megbízható pontossággal keresett össze minden irodalmi mozzanatot, még a legapróbb dolgozatokat is, melyek a pozsonyi akadémia valamelyik igazgatójának vagy tanárának tollából kerültek ki és nyilvánosságra lettek bocsátva. Registrálta e dolgozatok nyomatásának keltezetét és helyét, sőt még a folyóiratokat, újságokat és egyéb vállalatokat is felvette, melyekben azon dolgozatok megjelentek. Takaros kis repertóriuma ez a pozsonyi irodalomnak, melynek hosszú sorozatán nemcsak a pozsonyi akadémia történetét megismerni óhajtó tudós fog megelégedéssel végig tekinteni, hanem örülni fog neki a magyar közönség is, hogy azon városban, mely Bécs hathatós befolyása elől nem térhetett ki egészen, létezett egy szerény intézet, egy szellemi bástyavár, melybe sem a nyelvi, sem az érzelmi germanisatio nem hathatott be soha, és mely a hazai tudomány s a magyar irodalom gyarapítására, csak egy század alatt is, egész kis bibliothekát állított elő saját termékeiből. Közéletünk fényes nevű vezérférfi ai közzűl nem egy nyerte kiképeztetését a pozsonyi akadémián, s van köztük nem egy, kinek ép Pozsonyban tartózkodása idején kifejtett tanműködéséhez még kiváló irodalmi tevékenység is járul, a mi bizonyára legkitűnőbb bizonyítéka annak, hogy a pozsonyi akadémia tanító-személyzete mindig hivatásának magaslatán állott. Sokat szeretnénk ez ismertetésbe átvenni Ortvay könyvéből, ha a rendelkezésünkre álló szűk tér megengedné. Azonban ezen