Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - NAGY GYULA: A zsidók története Magyarországon írta dr. Kohn Sámuel bír. 884

fÖRTÉNETI IRODALOM. 889 tosítsa, a fejedelemségre nekik eredetileg Elődöt ajánlotta, a kinek már előbb egy előkelő kozár nőt adott volt feleségül, és nem lehet semmi kétség benne, hogy Előd, lia az ajánlatot elfogadja, csakugyan meg is választatik. Magát Árpádot, Előd vonakodása után, szintén ugyancsak a kozárok ajánlata folytán és kozár szokások szerint emelték a fejedelemségre. S a magyarok, a kik a rendezettebb állami viszonyok közt élő és náluk hatalmasabb kozároknak ily kiválóan nagy befolyást engedtek állami életükben, egyáltalán ne fogadták volna el a zsidó hitet, melyet a velők szövetséges, gyakran még sógorságban is élő kozárok mérvadó körei, különösen khagánjai s törzsfőnökei vallottak? Nagyobb iagy kissebb részük e hitet, habár csak külsőleg, bizonyára elfogadta, vagy a pogány népek módjára, legalább a maga hitével egybe vegyítette.« Megvalljuk, az előzmények után sokkal határozottabb és merészebb conclusiót vártunk volna. Látszik, hogy a tisztelt szerző maga is érzi a kozárok zsidó-hitűségére épített hypotlieziseinek gyönge és ingatag voltát, midőn csak ily félve és határozatlanul meri kimondani, a mire czélzott, hogy t. i. a magyarok a kozár befolyás alatt szintén nagyrészt zsidókká lettek, s mint zsidók foglalták el mai hazájukat. S még inkább elárulja gyöngeségét akkor, mikor a bátortalan »vagy, habár csak, bizonyára, legalább« szavakkal megtűzdelt állítást némely újabbkori történetírónknak csöppel sem határozottabb vélekedésével támogatja. Mert legtekintélyesebb tudósaink sem mondanak többet, mint, hogy a magyarok közt már ősi székeikben különféle felekezetek létezhettek, de ezt is főleg a keresztyén vallásra nézve hangoztatják. így p. o. Szalay László, constatálván a különböző vallás-gyakorlatok otthonosságát a kozár birodalomban, bajosan hiszi, hogy a magyarok a kilenczedik század utolsó tizedeiben a keresztyén cultust egyáltalában nem ismerték, — sőt, hogy közöttük keresztyének is nem találkoztak volna. Még bajosabban hiszi ugyanezt dr. Kohn a zsidó-cultusra nézve ; mert »ha — úgymond — a Kaspitenger mellékén lakó magyarok közt, legjelesebb hazai történetíróink szerint keresztyének is voltak, vagy legalább a keresztyén tanok is el voltak terjedve, akkor bizonyára még sokkal több zsidó volt közöttük, illetőleg a zsidó tanok még sokkal inkább el voltak köztük terjedve.« — Hogy miért sokkal több, és miért még sokkal inkább ?, arra nincs felelet. Kohn úr egyszerűen rálicitál Szalayra. Hunfalvy Pál, a kit szerzőnk több ízben is megszólaltat a fenforgó kérdésben, szintén csak lehetségesnek tartja, hogy Árpád honszerző hadaiban, részint tán maguk a magyarok- részint ') Magyarország Tört. I. 55. 1.