Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - Dr. THALLÓCZY LAJOS: Bosnyák föld és népe írta Strausz Adolf ism. 79

80 TÖRTÉNETI IRODAI,OM. mellett az illető országok történetének alapos ismeretét feltételezi. Az egy Romániát kivéve a többi tartomány, illetőleg ország mondhatni ismeretlen volt Európa előtt. Minden útazás egy-egy felfedező járat vala; az illető nemzetek fiai külföldön nevelkedvén majdnem mindig túlozták, sokszor kazugúl adták előbazai állapotaikat. A belyzet megváltozott. A könnyű közlekedés felnyitotta az olvasatlan könyvet. Strausz Adolf egyike azoknak, a kik olvastak belőle s most tapasztalatait adja elő nagyobb terjedelmű munkában. Nem szólhatunk ethnographiai jellemzéseiről, néprajzi tanulmányai eredményéről ; ezekkel e folyóirat nem foglalkozhatik. Dicséretes dolog Strausztól, hogy Bosznia történetének 154 lapon egy terjedelmesebb vázlatot szentelt. Komlóssy Eerencznek : »Bosznia és Herczegovina jogviszonya Magyarországhoz a középkorban 1100—1528.« czímű tanulmányát kivéve magyar nyelven Boszniáról történeti munka nem jelent meg s e körülmény is igazolja, hogy Strausz munkájáról megemlékezzünk. Jóakaratot és szorgalmat e könyvtől nem vitathatunk el ; felhasználta — a mennyiben hozzáférhetett mindazt, amit Boszniáról írtak. De meg kell vallanunk azt is, hogy felületesen használta. Látszik, szerző tud németül, francziáúl, horvátúl, de legkevésbbé latinul, mely nyelven a középkori krónikások tudvalévőleg írni szoktak. A patarenusokról igen bő és elismerésre méltó részletet kivéve, munkájának többi része sem az összeállításban, sem a felfogásban ; de még az adatokban sem mutat föl újat. Sajátságosnak találjuk, hogy szerző sehol sem idézi Engelt a magyar melléktartományok érdemes monographusát, de idézi Hellwaldot a német tuczat-ethnographust, a ki nem röstelte Engelt használni. Idézetei is csodálatosan — ez véletlenség is lehet — egyeznek más íróknál olvasható citátumokkal. Ezen kivűl sok forrás elkerülte figyelmét ; jelesül : nem használta a Zágrábi Akadémia összes kiadmányait, nem a belgrádi Glasnikot, pedig ebből merítette Kállay Béni is azon adatait, melyeket szerző használ. Azt pedig, hogy a ragusai és velenczei, a zárai és bécsi levéltárak adatait nem használta, azt csak a jövőre való figyelmeztetéskép említjük. Strausz úr tehát fáradságáért mindenesetre köszönetet érdemel, de hosszabb kutatásai és tanúlmányai után, (mint előszavában írja) adhatott volna jobb történetet; Bosznia pedig magyar történetírójára még vár. Kívánjuk, hogy idővel Strausz úr legyen azzá. THALLÓCZY LAJOS.