Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - Dr. SZALAY JÓZSEF: Die Deutschen in Ungarn und Siebenbürgen írta Schwicker ism. 74

77 TÖRTÉNETI IRODAI,OM. megtartását kívánják, a királyok segélyével a főúri rend ellen hozott intézkedéseknek véli. Ez az osztály tehetett ugyan károkat a városoknak, de mivel nem volt módja a beavatkozásra, nem is sérthette meg szabadságukat, azokat védeni, (ép úgy mint a nemességéit) a király s főként a királyi katonaság ellen kellett, a mely ez időben a török veszedelem czímén magát mindenüvé bevette. Az is ferde előadás, midőn az ellenreformáczióban magyarosítási tényezőt lát. Megtörtént ugyan egy-két német helyen, hogy ennek következtében magyar bírót tettek, de egyetlen egy német városban sem lett ezen áramlat által magyarrá, de igenis németté lett épen annak korában a tizenhetedik századon át magyar jellegű Eperjes, Kassa, Kőszeg, német katholikusok kiszorították a magyar reformátusokat Budapest vidékéről, Szatmárból : ellenben tény, hogy úgy a németek, mint a magyarok városokat és falvakat vesztettek el ennek következtében a tótokkal szemben. Sikeresebben van megírva a tizennyolczadik század. Szerző a sok német telepítés között igen jól érzi magát, külön tanúlmányokat is tett e korra, a melyek megérzenek előadásán. A német nyelvnek a magyar úri rend közti térfoglalása is nagy megelégedéssel tölti el. De e korszaknak az a nagy hiánya, hogy teljesen elmellőzi a városi németséget. Pedig érdekesen el lehetne mondani, mily kormánykedvezmények voltak, a melyek oly városokban is, a melyekben a lakosság nagy többsége magyar volt, módot nyújtottak a német elemek arra, hogy a városi hatóságban érvényesüljön. Mily viszonyok voltak azok, a melyekben az Egerbe telepített német mesteremberek merhettek oly folyamodással lépni föl, melyben az ottani iparosoknak, a kiknek versenyétől nem élhetnek meg, elűzését kérik. Foglalkozik a XIX. század magyar nemzeti mozgalmával, a melyre alkalmilag igyekezik a »Chauvinismus« nevet alkalmazni, magyarázza, mennyire ki kellett ennek a visszahatást hívni. Igaz, hogy végül megvallja, hogy német honfitársaink mégis hűek maradtak hozzánk, úgy, hogy nem igen látjuk át, miért foglalkozik egyáltalában ezzel a kérdéssel. Csak azért, hogy a németek magyar érzelműségére fölhozott mentségeket elmondhassa s őket úgy tűntesse föl, mint a kik nem őszintén, hanem külső okokból csatlakoztak a magyarsághoz ? E munka is tanúságot szolgáltat arra, hogy politikai tendencziából kiindúló és alapos kútfőtanúlmány nélkül írott történeti munka még oly ember kezében is, a ki, mint Schwicker, más eredeti kutatáson alapúló munkáival bizonyos történetírói iskolázottságra tett szert, s a ki tárgyát gondosan tudja összefűzni s élvezhetően előadni, egyszerűen történelmi adatokkal röpirattá válik s a legkevésbé sem szolgál a fölvett tárgy tisztázására. SZALAY JÓZSEF.