Századok – 1884

Értekezések - Dr. SZÁDECZKY LAJOS: Történelmi értekezések iskolai értesítőkben - I. közl. 717

718 TÁKCHA. es nabat/iäi végre a himyari írásokkal. Ezen írások pedig a közös akkud forrásokból vették eredetűket, egy oly népnek az írásából, melyet, még nevéről sem ismertek addig, míg a hajdani Assyria és Babylonia helyén tett ásatások napfényre nem hozták nyelv emlékeiket. Az ott talált írástöredékek egynémelyikének szerkesztése Kr. e. a IV-ik sőt talán az V-ik évezredre vezethető vissza. Ezen nyelvet az assyrologok legnagyobb része az ural-altaji nyelvcsoporthoz számítja, a melyhez a magyar nyelv is tartozik. Az akkud nép alapító nyugoti Ázsiának legelső polgárosúlt álladalmát. Ezen őskori néptől származott át a vele közelebbi érintkezésbe jött népekhez is a betűírás ismerete is. Ezen közös forrásból származott a székely írás is az őshazában, az akkad néppel való érintkezés következtében. Azon írások közül, melyek eredetüket a közös akkad forrásból vették, a székely betűk leginkább hasonlítanak a fent említett előázxiai írásoknak legrégibb alakjaihoz. Összehasonlítja szerző ezen előázsiaí íráscsoport jegyeit a székely betűkkel s azon nevezetes eredményre jut, hogy bár több eltérés mutatkozik : a székely és eme közös eredetű írások között a különbség nem nagyobb, mintha azokat egymással hasonlítjuk össze. Végeredményül kimondja, hogy ez írásjegyek, melyekkel az ó-korban nemcsak a székelyek és magyarok, de valószínűleg az uralaltaji népek legnagyobb része élt, ugyanazon forrásból meritvék, a honnan valamennyi előázsiaí t ulturnép írásjegyeit vette, t. i. az akkad néptől. A hasonlatosság e betűk jellegét és alakját tekintve oly nagy, hogy ezen állítást kétségbe vonni alig lehet. A székely írás, úgymond, a mely eddig mint müveltségtörténeti curiosum még a magyar tudományos körökben is, sokaktól igen gyanakodó szemmel tekintetett, östörténelmiink legtiszteletreméltóbb és igen fontos ereklyéje, ennek behatóbb tanúlmányozása által oly szakaiba pillanthatunk be a magyar fajú népek őstörténelmének, a hová eddig semmi világosság nem hathatott és a melyről nemcsak a történelmi kútfők hallgatnak mélyen, de a melyre a legkoraibb hagyomány sem emlékezik vissza. — A szép tanulmány írója meggyőzi olvasóját, hogy a székely írásjegyeket nem lehet sem koholmánynak, sem pedig a székely földön kigondolt titkos írásjegyeknek tekinteni, a hasonlatosság az előázsiaí alphabetek és ezen írás között oly szembeszökő, hogy annak, ki e jegyeket koholta vo na, valóságos látnoki tehetséggel kell vala az elmúlt évezredek homályába betekintenie, mert a székely írással rokon