Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - DEÁK FARKAS: Louis XIV. et Strassbourg írta A. Legrelle ism. - I. közl. 707

714 TÖRTÉNETI IRODAI,OM. nak is volt, utógondolatjok, ez t. i. : lia ti ily liosszú és kinos háború után sem akarjátok őszintén az állandó békét s a mi diadalmas hadjáratainkkal szerzett új terűietünk visszafoglalására aspiráltok akkor, mikor a béke okirat még alá sincs írva, ám lássátok ezt a két nyelvű záradékot, mi még egynehányszor szívesen megpaskolunk, hogy háborítlan birtoklásba maradhassunk. Francziaországnak azonban az volt szerencsétlensége, hogy a münsteri béke fent jelzett §§-t Elsászban azonnal és teljesen nem hajthatta végre, mert a Fronde első zavarai épen ez időben mutatkozván, az ország tevékenységi szabadsága a belzavarok által megbénúlt. Aixben Bordeauxban ütöttek ki a zavarok. Magában az udvarban a nyugtalan főurak és nagyra vágyó dámák cselszövényei s a tartományi parlamentek erőszakoskodásai megakadályozták, hogy Richelieu nagy müve a westphali béke befejeztessék. Legközelebbről a volt a baj, hogy a győzelmes seregeket hirtelen vissza kellett vonni Elsászból, mert másutt nagyobb szükség volt rá ; továbbá épen ezért Ausztria sem ürítette ki Freiburg és Brisgau városokat ; a francziák elvonúltak, a németek a vidéken maradtak, a nép nem tudta mit tegyen, a császári kormány minden apró cselszövényt elkövetett, hogy a maga tekintélyét tartsa fenn továbbra is, mintha a francziáknak ott semmi kereset,ök se volna s a münsteri és osnabriicki békekötés pontjai csak valami betegálmadozásai volnának. És csaknem tíz esztendő telt el, mig XIV. Lajos a belviszályokat legyőzvén, a leggyöngédebb modorban, finom de szabatos formák közt, kesztyűs kézzel, de határozottan s csak lassan haladva, de biztos eredménynyel elfoglalta újból az elsászi tartományokat, azaz végrehajtotta a westfáli béke pontjait. Eleget ellenkeztek a német elemű városkák s az ígéretek által csalogatott nemesség, kik mind Bécs felé kacsingattak a nyilvános és titkos császári diplomaták által folytonos izgalomban tartattak, de a vége is az volt, hogy elébb-utóbb minnyájan letették a hűség esküt a franczia királynak. Csak Straszburg városa a tartomány közepében volt a hely, mely nem tartozott még a franczia királysághoz s önállóságát felhasználva kaczérkodott folytonosan Párissal és Bécscsel, a nyelv s uémi érzelmi rokonság, az emlékek, hagyományok Bécshez vonzották. És oda vonzotta az a hit, hogy ily módon nagyobb értékök van a francziák előtt s ha végre meg kell lenni, drágábban adhatják el magokat. Párishoz vonzották a személyes hajlamok, a biztosabb, békésebb polgári élet, a haszon stb. A franczia udvar és diplomatia rég kimondotta, legalább rég kitűzte magában, hogy Straszburgnak franczia birtokká kell lenni, de tudott várni, tudott élni az idővel, s végre teljes sikert aratott. DEÁK FARKAS.