Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - DEÁK FARKAS: Louis XIV. et Strassbourg írta A. Legrelle ism. - I. közl. 707

712 TÖRTÉNETI IRODAI,OM. óta czélzatosan dolgoztak arra a francziák, liogy a straszburgi urakat megnyerjék. A harmiiiez éves háború szerencséje nagyon kedvezett Francziaországnak, Elsászt már tényleg évek óta meghódította s katonailag kezében tartotta s midőn végre 1648-ban a béke megköttetett, magok a hadakozó felek annyira meg voltak győződve a fenntebb hangsúlyozott állításról, hogy Elsásznak Francziaországlioz kell tartoznia, hogy úgyszólva ellene sem mondtak1) annak az ajánlatnak, melyet már 1646-ban maga a császár tett a franczia királynak s ezek szerint a hires ivestphali béke okiratában e tárgyra vonatkozólag a következő §§-k állanak, a lehető hű fordításban : »73. §. A császár ép ugy a maga személyét, mint a fenséges osztrák házat illetőleg és hasonlókép maga a birodalom lemondanak minden jogaikról, tulajdonaikról, hatalmukról, birtokukról, törvényhatóságukról (jurisdictio), mely az előtt a császárságot vagy az osztrák házat illette Brissák város felett. Alsó- és Felső Rlsász felett, Sundgau felett, az Elsászban fekvő tíz birodalmi város u. m. Haguenau, Colmar, Schlestadt, Winembourg, Landau, Obernheim, Bosheim, a szentgyörgy völgyi Münster, Kaiserberg és Türkheim helytartósága (Prefectura) felett és átadják mindazokat, (a mikről t. i. lemondanak) a legkeresztyénebb királynak úgy mint a frnczia kiályságnak. Úgy hogy az említett Brissák város FTochstaett, Niederimsing, Harten és Acbarren falvaival megtarthassa a császáról nyert kiváltságait.« »74. §. Hogy e szerint az említett Alsó és Felső Elsász Landgrófsága, Sundgau, valamint a tíz tartományi város helytartósága s a tőlük függő helységek, a vasallok, országlakók (manants), alattvalók, jobbágyok, szabad emberek, várlakok, mezők, majorok, kastélyok, ligetek, erdők, arany-ezüst s más érez bányák, folyók, patakok, rétek, minden királyi jogok, tartozások, minden tartalék nélkül minden nemű joghatósággal, felsőségi joggal, és souveraini hatalommal ezentúl örök időkre, a legkeresztényebb királyt és a franczia koronát illetik és úgy tekintetnek mintha a franczia koronába bekbeleztettek volna, a nélkül, hogy a császár, a birodalom, az osztrákház vagy bárki is annak ellene mondhatna, Oly formán, hogy sem valamelyik császár, sem valamelyik osztrák herczeg semmi módon, semmi időben soha sem igényelheti és bitorolhatja a jogot és hatalmat, bármely részecskéjében az elsorolt tartományoknak, legyenek azok innen vagy túl a Rajnán.« »79. §. Az említett átengedés és átruházások nagyobb erős*) Legfeuneb kissebb urak, földbirtokosok rmint pl. a báseli püspök s mások is) tettek kifogásokat, de ezek a franczia király dirseretiójára bízattak.