Századok – 1884

Értekezések - SZÉLL FARKAS: Egy XVI. századi codex historiás énekei - II. közl. 662

670 SZÉLI, KARKAS. y. Codexünk 107—112. lapján, egy eddig teljesen ismeretlen XVL századbeli verses elbeszélést őrzött meg. Már a mű ismeretlen volta irodalomtörténeti értékkel bír ezt még fokozza a tárgy, melyről az ének szól, s a nyelv, az alak melybe az ének foglalva van. Egy »trufa« az egész, egy szépségében, ügyességében bízó bájos leánynak az ifjú Béla királylyal való tréfája, mely előttünk folyik le egymást gyorsan felváltó jelenetekben, balladaszerű előadásban festve a váltakozó helyzeteket, és kidomborítva a szereplők alakjait. A XVI. századbeli verses elbeszélőktől meg nem szokott népies felfogás elevensége árad itt felénk, a népies előadás üdeségében folyja át az egész művet és gömbölyíti kerek egészszé a cselekményt. Minden további ismertetés helyett beszéljen maga a verses elbeszélés, melynek teljes szövege következő : AZ BELA KIRALIRUL VALÓ, ÉS AZ BANKÓ LEÁNIAROL SZÉP HISTÓRIA. Halljátok meg mostan rígi dolgot mondok, Az Béla királynak ideirül szollok, Ez az vén Bankónak leányárúi szollok, Kit emlékezetért elötekben adok. 5. Parancsolatja lön az Béla királynak, Es utána való sok fő fő uraknak, Száz és hetvenhét szentelt vitiezeknek, Hogy ők hamarsággal udvarhoz győlnének. Ezt adák tudtára az vitéz Bankónak, 10. Ki vénsége miatt megneliezőlt vala, Firfiú magzattja nekie nem vala, Kit küldhetett volna király udvarába.