Századok – 1884

Értekezések - SZÉLL FARKAS: Egy XVI. századi codex historiás énekei - II. közl. 662

EGY XVI- IK SZÁZADI CODEX. 665 Az Telamon királyt megátkozta vala ; Az ő édes atyját megutálta vala ; Nestorcius fördőst ölelgeti vala. »Te vagy az én atyám« sirva mondja vala. Kijelenti Nestorcius előtt, hogy nem éli túl ezt a nagy bánatot; majd fölmegy királyi atyjához, azt fentszóval megátkozza és azután eltitkolva mély fájdalmát, az udvarnéppel mulatni indul, midőn a Xantus partjára értek, azzal az ürügygyei, hogy Catharistát a vízből kivétetni és eltemettetni szándékozik, megmutattatta, hol vettette a vízbe atyja a fürdős leányát ? Köztök egy kövecskét vizbe bevetének. »Ez aránt vetette« urak úgy szólának. Azt jól megaránzá. Szóla az uraknak : »Menjetek el tőlem, maradjatok magatoknak.« Szent keresztnek jegyét Xantusuak vizébe Diomedes király háromszor rávette ; Imádságot kezde, égre feltekinte, Urakat tekinte ; szökellék a vizbe. Az urak siettek hírt adni Telamonnak ; a ki midőn meghallotta fia halálát: »az leányhoz való szerelmét jól érté.« Hamar szereztető király buárokat, Xantusnak vizébe hamar küldé őket, Vizben megtalálák királyt és leányt, Ölelve öszve vannak, azt igen csudálák. « Telamon egy koporsóba, egy sirba temettette el mindkettőt, és megalázta magát ; Nestorcius fördőst udvarába vette, halálával pedig örökében hagyta. Eddig a mese. A befejezés a mű erkölcsi tanúságát, vallási ihlettel tükrözi vissza. Az Telamon király azért így járt vala, Az szeretet miatt vizben hala fia, Hiszem csak királynak lön az példájára, Hogy mcgismernéje, hogy istennél volna. Az nagy úristennek az ö szent igéjét Nem kell társul venni az ö teremtőjét, Mert szegényt s gazdagot egyaránt ő szeret, Mert lám mindenekért kín-halált szenvedett.